Mögöttünk a szezon második versenyhétvégéje ami Markus Eisenbichler újabb remeklése mellett meghozta (vagy a Mikulás volt az?) Halvor Egner Granerud első győzelmét is. A versenyek izgalmai mellett azonban ezúttal a koronavírus is nagyobb figyelmet követelt magának. Szubjektív összefoglalónk következik.
“Hát, ez nem tartott sokáig.” Nagyjából ez volt az ember első reakciója, amikor a múlt hét szerdán bombaként robbant a hír, hogy az osztrák csapatból pozitív lett Gregor Schlierenzauer, Philipp Aschenwald, valamint a vezetőedző, Andreas Widhölzl koronavírus tesztje, valamint elővigyázatosságból a csapat többi tagja is karanténba került. Mint kiderült ez az óvatosság jogos volt, ugyanis néhány nappal később már Stefan Kraft és Michael Hayböck is pozitív tesztet produkált. Ők egyébként papíron – miután Wisła után még negatívak voltak – ha egy kicsit liberálisabban kezelik, hogy ki számít kontaktnak, éppen elrepülhettek volna Rukába, így mindenképp dicséret illeti az osztrákok felelősségteljes döntését, amivel valószínű, megelőztek egy-két további lehetséges bonyodalmat.
Pedig biztosan nem könnyű szívvel ítélték tétlenségre a versenyzőiket, kiváltképp a tavalyi összetett győztes Stefan Kraftot, aki Lengyelországban egy balszerencsés versennyel és nulla ponttal indította a szezont, és miután Ruka mellett Nizhny Tagilt is kihagyja, öt forduló után is ennyi lesz a neve mellett. Ha optimistán azt mondjuk, hogy utána visszatér a mezőnybe, akkor is jelentős hendikeppel foghat majd bele végre a pontgyűjtésbe. Teljesen azért még nem írnám le a címvédési esélyeit, amilyen őrültnek ez a szezon ígérkezik, de azért nem lenne meglepő, ha utólag majd azt írhatnánk le, a tavalyi bajnok már azelőtt kiszállt a versenyből, hogy az igazán elkezdődött volna.
Kraft pályafutásában egyébként nem ez volt az első olyan eset, hogy egy betegség szól közbe egy versenyen, hiszen a 2016/17-es négysáncon két forduló után még meccsben volt az összetettért Kamil Stochhal, utána viszont az osztrák fordulókon influenzásan ugrott, és végül esélye sem volt a győzelemért küzdeni. Igaz, akkor elég hamar összeszedte a magát és az idény végén a nagy kristálygömböt már elhalászta a lengyel elől. Egyébként, ha további párhuzamokat keresünk a korábbi évekkel, akkor adódik a 2014/15-ös idény, amikor címvédőként épp az említett Stoch volt hasonlóan peches, ő az első versenyen (akkor Klingenthalban volt a szezonkezdés) egy bokasérülést szedett össze, amelyet követően legközelebb csak a négysáncon ugrott, még nem egészen száz százalékosan. Ehhez képest a covid, főleg, ha igazak a hírek, hogy Kraft tünetmentes, lehet, hogy egy fokkal kisebb balszerencse, de azért így is jelentős időt veszíthet vele, hiszen amíg karanténban ül, érdemben nem igazán tud edzeni, így pedig a visszatérés sem biztos, hogy annyira sima lesz.
Kisebb visszhangot kapott ugyan, de az osztrákok mellett az oroszoknak is volt koronavírusos esetük (Mikhail Maksimochkin), így ők távol maradtak a hétvégétől (Ausztria a B-keretet küldte), mindenesetre a helyszíni beszámolók szerint ezek után azért volt némi feszültség a levegőben, amikor a mezőny Finnországba megérkezve újabb PCR-tesztre ment, merthogy ezek természetesen idén minden helyszínen a menetrend részét képezik majd a hétvégék során. Sajnos nem is úsztuk meg újabb eset nélkül, ugyanis Filip Sakala tesztje is pozitív lett (ő egyébként a nyáron már egyszer átesett a fertőzésen), valamint a bolgároknál Matjaz Zupan vezetőedző és asszisztense is elkapta a fertőzést, így a vasárnapot a csehek, valamint az egyetlen bolgár ugró, Zografski is kihagyták.
Olyan szempontból egyébként sajnos benne volt ez a pakliban, hogy bármennyire is igyekszik a FIS a versenyhétvégék alatt szociális buborékokat létrehozni a versenyzők, illetve a többi résztvevő (rendező, zsűritag, médiamunkás) számára, igazából egy olyan sorozatban, amiben minden hétvégén máshol versenyeznek, tökéletesen izolálni sosem lehet a mezőnyt, noha valami ilyesmire lenne kísérlet az a mostani kezdeményezés, hogy Rukába, meg majd innen Oroszországba és Planicára is külön repülőjáratokat szerveznek. Miután azonban külön utakon is lehet járni, teljesen azért nem lesz légmentes az így kreált buborék. Az osztrákok például – igaz, utólag ez inkább szerencsés körülménynek tűnik – külön szálltak meg a többiektől Wisłan, de említhetjük a lengyelek kompozását is Finnországba. Egy szó mint száz, fel kell rá készülnünk, hogy alighanem nem ezek voltak az utolsó koronás esetek az évadban.
Ruka, avagy ahogy rutinosabb szurkolóknak talán még mindig jobban cseng: Kussamo általában egyike a versenynaptár hírhedten szeles helyszíneinek, ahol nagyon sok törlést illetve rövidített versenyt láttunk már a múltban. A sors iróniája, hogy miközben most a koronavírus okoz fejfájást a csapatoknak, a Rukatunturi sánc szokásos “démonai” ezúttal mintha szabadságon lettek volna, legalábbis az első két napon mindenképp ez lehetett a benyomásunk, míg a vasárnap bár szelesebb volt, itteni mércével nagyobb gondok nélkül lement az a verseny is. Összességében a három nap alatt három különböző széljáráshoz kellett alkalmazkodni a versenyzőknek, hiszen míg pénteken hátszeles körülmények voltak, szombaton enyhébb, vasárnap erősebb szembeszél volt a sáncon, érdekes volt hát megnézni, hogy mindez hogyan hat az erőviszonyokra.
Az idény második hétvégéje végülis úgy indult mint a wisłai, lengyel győzelemmel a kvalifikáción, csak éppen most nem Kamil Stoch, hanem Dawid Kubacki szerzett némi extra zsebpénzt. Kubacki, mivel az egyik legerősebb az elugrása a mezőnyben és egyébként is szeret magasan repülni, a többiekhez képest jobban boldogult a hátszélben és az sem véletlen, hogy a szintén erős elugrással rendelkező Karl Geiger volt mögötte a második.
Szombaton aztán a széljárás fordulása átrajzolta az erőviszonyokat és jobban előtérbe került, hogy ki tudja jobban megőrizni a sebességét a levegőben, pláne ezen a sáncon, ami bár nem ma épült, a nagysáncok közül még mindig az egyik legnagyobb, így szembeszélben jó nagyokat lehet repülni rajta. Ezek a körülmények remekül kihozták az egyébként is remek formában levő Markus Eisenbichler természetes erősségeit, amellett persze, hogy a németnek a két versenyen nem volt rossz ugrása, egyedül a vasárnapi második kísérlete volt egy kicsit bizonytalanabb, de ott éppen a szélviszonyok sem voltak egyszerűek. Mindenesetre három versenyből 280 ponttal így is övé az elmúlt évek legerősebb szezonkezdete, ennél jobban utoljára Andreas Kofler kezdett 2011-ben, aki az első három fordulóban mesterhármassal indított.
Az egyébként már valamelyest a wisłai hétvégén, illetve itt Finnországban az edzéseken is látszott, hogy a német ellen leginkább Halvor Egner Granerudnek lenne keresnivalója, ám a norvég versenykörülmények között eddig talán egy kicsit jobban izgult az ideálisnál, és bár Wisłan, valamint a most szombati versenyen is 4. lett, kívülről (és a norvég nyilatkozata alapján belülről is) úgy érződött, hogy van, illetve lett volna ebben több. A vasárnapi versenyen az első sorozat után még nem látszott, hogy ez a nap hozza meg számára az áttörést, hiszen az első kör után ismét negyedik volt, aztán viszont a második sorozatban talán kicsit lazábban odaállva tudott Granerud egy nagyot ugrani, amiből végül, talán egy kis segítséggel a széltől megszületett a 24 éves ugró első győzelme és a pontversenyben is feljött vele a második helyre.
A norvégoknak egyébként egyebek miatt is eseménydús volt ez a hétvége, hiszen szombaton Daniel André Tande egy rövidre sikerült ugrás után megbillent, és még az érkezőlejtőn elesett, és miután előkerült a hordágy is egy ideig a sérüléstől is lehetett tartani. Végülis azonban a mezőny ilyen szempontból talán egyik legpechesebb ugrója ezúttal zúzódásokkal megúszta a dolgot, viszont egy másik norvégnak, jelesül Johann André Forfangnak tulajdonképpen ez az eset tette tönkre a versenyét. Forfang ugyanis egy elég ritka hibát vétett az indulásnál, előbb hagyta el a beülőt, mint sem a szabad utat jelző zöld lámpát megkapta volna. A fordítottja, hogy valaki lekési a 10 másodperces zöld periódust még csak-csak elő szokott fordulni, ha sokat kivár az edző (Jan Hörllel egyébként éppen ez történt Wisłan), korábbi indulásra viszont én bevallom nem is nagyon emlékszem az elmúlt évekből. A norvég csapat vezetőedzője, Alexander Stöckl egyébként magára vállalta a felelősséget, ugyanis miközben Tandéért aggódott, másik versenyzőjének hamarabb jelzett a kelleténél, Forfang pedig, mint a versenyzők többsége, az ő jelzését figyelte, nem a lámpát.
Az eddig említettek mellett ki kell emelni a mindkét napon harmadik helyen végző Dawid Kubackit is, aki úgy mutatott ezen a hétvégén egyre jobb formát, hogy nem feltétlenül ez az a sánc és ezek azok a körülmények, amik a leginkább fekszenek neki. Nem mellesleg ő is dobogós helyen áll már az összetettben. Persze ez valószínűleg csak ideiglenesen lesz most így, hiszen a lengyel sztárok az eredeti terveknek megfelelően a jövő héten hazautaznak és a nizhny tagili versenyek helyett még készülnek egy kicsit a sírepülő vébére. Ez a jelenleg még kissé instabil formát mutató Kamil Stochnak valószínűleg inkább jól jön, ráadásul neki amúgy sem sok babér termett Oroszországban az elmúlt években, de hogy ezzel mondjuk a fonalat a hétvégén elkapó Kubacki is egyetért-e magában az egy érdekes kérdés. Michal Dolezal persze valószínűleg tudja, mit csinál, de azért az emberben óhatatlanul is felmerül, hogy vajon nem érte-e volna meg egy-két zsetont az összetett pontversenyre is feltenni, és mondjuk akár csak Kubackinak lehetőséget adni a jövő hétvégén is, ha már ilyen jól alakult számára a szezonkezdés.
Akik folytatják, azok viszont már hétfőn elrepülnek Rukából Oroszországba, ahol a verseny előtt még több nap “szabadedzés” is lesz, majd szokás szerint péntektől indul ismét az éles küzdelem.
Síparadicsom Blog 