Megtalálja-e útját Wellinger a kristálygömbhöz?

Kétszeres olimpiai bajnok, kétszeres világbajnok, 28 Világkupa dobogó, 5 Világkupa győzelem. Első hallásra ez egy általános felsorolásnak tűnik egy igazán tehetséges síugró életében. Egy lineárisnak tűnő karrier: a fiatal sportoló betör a Világkupa mezőny nagyjai közé, néha meg-megvillantja tehetségét, majd szépen lassan felküzdi magát a legjobbak közé.

A kezdetek

Valahol Andreas Wellinger karrierje is így kezdődött 17 évesen, amikor 2012 novemberében, Lillehammerben, élete első VK versenyén 5. lett. Rá néhány hétre már dobogóra is állhatott és a következő szezonban, 2014 januárjában megszerezte élete első győzelmét is. Alig egy hónappal később Szocsiban olimpiai bajnok lett a német csapattal, mindössze 19 évesen! Noha a szezon második felére már kiengedett, úgy tűnt, minden sínen van a fiatal Wellinger életében.

Az ezt követő szezonok – 2014-es horrosztikus bukása kivételével – zökkenőmentesen zajlottak. Az említett balesetből két hónapon belül felépült és visszatért, és az ezt követő években is szépen jöttek a sikerek. Kiemelkedő volt 2016/17-es szezonja, amikor a VK összetettjében a negyedik helyen végzett, ebben a szezonban 12x állhatott dobogóra. Az igazán felejthetetlen siker azonban a következő évadban történt, amikor is Dél-Koreában a normálsánc olimpiai bajnoka lett.

Erős hátország

Wellinger mögött a kezdetektől fogva erős hátország állt. 2014-ben a Milka karolta fel, ezzel ő lett az új “Milka-boy” Martin Schmitt után. 2018-ban a híres édességgyártó céget egy még nagyobb világmárka váltotta Andi fejfedőjén, az energiaital-gyártó Red Bull. A mostani szezon óta pedig már egyedi lécmárkával is ugrik. Marcel Hirscher – korábbi szintén Red Bull támogatott alpesi síző – saját sílécmárkát indított Van Deer néven.

Szerencsétlen sorozat

A 17/18-as évad után aztán valami megtört, a következő szezon közel sem sikerült olyan fényesen, mint az előző évek. Nem jöttek az eredmények, a dobogótól messze elmaradt, a VK-t pedig a 18. helyen zárta.

Ezzel, pontosabban ezzel egyidejűleg megkezdődött a szerencsétlen események sorozata Wellinger karrierjében. 2019 nyarán egy hinzenbachi edzés során szalagszakadást szenvedett, ráadásul a térdízületében található porcok is sérültek, ami miatt az egész szezont kénytelen volt kihagyni. Amikor már úgy tűnt, visszatérhet, 2020 tavaszán újabb sérülést szenvedett. Ezúttal egy nyaralás során, szörfözés közben törte el a kulcscsontját, ami ugyancsak kitolta visszatérését.

Így történt, hogy a 2019. március végén, Planicán megszerzett 20. hely után egészen 2020 novemberéig kellett várnunk, hogy Andit egyáltalán újra ugrani láthassuk. Nem meglepő, hogy a kihagyott másfél év után szenvedős volt az első néhány hónap. Miután még mindig nulla ponttal állt a VK-ban, a garmischi hétvége után ki is került a keretből. Két versenyen még elindult kisebb sorozatokban (Kontinentális Kupa és FIS kupa), de ott sem tudott igazán előrelépni. A szezon hátralévő részére visszavonult edzeni.

Nyáron újra elindult versenyeken és egy-két Kontinentális Kupás kitérővel végig is versenyezte a szezont. Azonban ez az év sem volt problémamentes. Szeptemberben kiújult meniszkusz problémája akkor két hét, januárban pedig újabb pár napos pihenőt eredményezett. Ami pedig az igazi mélypont volt, és mondhatni (negatív értelemben) feltette az i-re a pontot, az a Covid. Wellinger ugyanis pozitív koronavírus tesztje miatt lemaradt a pekingi olimpiáról.

Minden kudarc hoz olyan dolgokat, amelyek tovább vihetnek. Csak meg kell találni őket. (…) Ebben a nehéz időszakban rettenetesen sokat tanultam a saját testemről és magamról.

Andreas Wellinger, Red Bull, 2022. 12. 22.

Az igazi visszatérés

2022 tavaszán túlesett még egy műtéten, orvosolva ezzel meniszkusz problémáit, így a 2022/2023-as szezon egy tiszta lap lehetett Wellinger könyvében. Az első néhány versenyen szembetűnő volt, hogy jóval jobb formában van, mint az elmúlt esztendőkben. Januárban pedig egy egészen jó sorozatot kezdett meg.

Többször kérdeztem magamban, hogy “Mikor lesz már meg a dobogó?”, és azt hiszem, akibe csak egy kicsi empátia is szorult és képben van valamennyire Welli utóbbi néhány évével, az hasonlóan várta azt az első dobogót.

A dobogót, amire végül februárig kellett várni. De Lake Placid-ben, 2023. február 11-én a dobogó egyet jelentett Andreas Wellinger karrierjének 5. győzelmével. Csak jelzésképpen: utoljára 2017. december 3-án állhatott fel utoljára a dobogó tetejére egyéni VK versenyen.

Ezt követően Barcarozsnyón is győzni tudott, de a szezon fénypontja a világbajnokságon szerzett ezüstérem a normálsáncon. Noha a vb-t követően nem jutott sokszor a pódium közelébe, összességében véve egészen jó szezont zár. A Világkupát a 7. helyen zárta, ennél jobb eredményt csak a 2016/17-es (ekkor 4.) és a 2017/18-as szezonban (ekkor 6.) futott, amelyek még a sérülések előtti időszakból származnak. Ez az utóbbi néhány hónap lehet az igazi visszacsatolás Wellingernek, hogy végre jó úton jár, és talán innen tovább tud majd építkezni még szebb összetettbeli eredmények felé.

Az utóbbi évek sorozatos szerencsétlenségei után nehéz tisztán látni Andi Wellinger valódi képességeit. Pályafutása elején nagy tehetségnek kiáltották ki, de az még mindig kérdés, hogy megvan-e benne az a képesség, hogy vezető szerepbe lépjen – nemcsak a csapaton belül, hanem a mezőnyt tekintve is – és VK éllovas legyen. Azt már bebizonyította, hogy adott napon, adott időszakban nem remeg meg a lába, de kíváncsian várom, hogy a következő szezonban/szezonokban, mit láthatunk tőle, képes lesz-e a kiemelkedő formát hónapokon át tartani. Mindenesetre reménykedem, hogy megcáfolja a bennem élő halvány kételyeket a kiegyensúlyozottságával kapcsolatban.

Források: index kép – Berkutschi.com, Van Deer Instagram: Markus Berger, Andreas Wellinger Instagram

Hírdetés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s