Marco Odermatt megnyerte az idei utolsó óriás-műlesiklást is, ezzel 2042 pontot gyűjtött az idei összetett világkupa szezonban. Ezzel megdöntötte a férfiak Hermann Maier által 23 éve felállított 2000 pontos rekordját! Odermatt két másodperccel előzte meg a második futamban nagyot javító Kristoffersent és Schwarzot . Az első futam dobogósai közül Pinturault a 8. helyig csúszott vissza, míg Steen Olsen kiesett.
A Világkupa-hét végére fordulva a technikai számok specialistái búcsúztatták a szezont. Ez a férfiaknál az óriás-műlesiklást jelenti, amiben már Kranjska Gorán eldőlt csaknem minden lényegi kérdés. Marco Odermatt megnyerte a szakágit, Kristoffersen második helye nem forgott veszélyben, és Kranjectől is csak egy irdatlan nagy fejreállás vehette volna el a bronzérmét. A legfőbb üldöző, Schwarz hátránya meghaladta ugyanis az ötven pontot.
Sokkalta érdekesebb volt az a bizonyos mágikus 2000-es szám, vagyis Hermann Maier pontrekordja, amit még az 1999/2000-es szezonban állított fel. A tél, amikor a két gyors szám mellett megnyerte az óriás-műlesiklást, valamint másodikként zárt kombinációban. Na, Odermatt ezt a magasságot ugrotta volna meg egy szimpla dobogóval. Tekintettel arra, hogy a 9 futamból megnyert hatot, további kettőn pedig pódiumra állt, egy szem fekete foltot pedig schladmingi távolmaradása okozta, már-már rutinmunkának tűnt ez a feladat.
A VK-finálé mezőnye mindössze 25 főből állt, elsősorban azért, mivel a szakági pontverseny TOP25-éből sérülés miatt ketten nem rajtoltak el. Atle Lie McGrath még a világbajnokság szuperóriásán szenvedett térdsérülést, míg Alexander Schmid múlt héten szakította el keresztszalagját. Ott volt viszont összetett pontjai jogán Vincent Kriechmayr, valamint a junior-világbajnok Alban Elezi Cannaferina. A 19 éves franciának ez a mai volt a VK-debütálása.
Ami a lejtőt illeti, éjszaka némi fagy segítette a pályamunkások dolgát, amitől egészen kemény pályát sikerült összerakniuk. A változóan felhős égbolt és az alig fagypont fölötti hőmérséklet szintén nem jött rosszul. A nyomvonalat a svájciak edzője, Johannes Haßler állította össze. Az 50 kapuból 48 volt fordító, az pedig a nemzetisége alapján kitalálható, hogy igencsak haladós tűzésről volt szó.
Henrik Kristoffersen (8.) mértékadó alapidőt állított fel. A fenti letörésnél kitért az ideális ívtől, a záró meredeket kissé direkt ívvel, de stabilan megoldotta. Alexis Pinturault (2.) kiváló formába lendült a sikeres vb-t követően, ami az óriást illeti. Szinte rezzenéstelenül tolta le a pályát, dinamikájára pedig egy rossz szót nem lehetett mondani. A 6 tizedes előny önmagáért beszélt. Loïc Meillard (5.) kevésbé volt agresszív a kanyarokban, a francia ellen nem volt esélye, a dobogóra annál inkább.
Marco Odermatt (1.) egyedül a nyitószektorban kapott ki pár tizeddel a franciától. Egyébiránt már-már szemtelen mértékben játszadozott a limittel. Voltak ugyan késve vett kanyarjai, de ha egyszer bődületes tempót diktált… Több mint egy másodpercet vert Pinturault erős menetére. A csávó verhetetlen! Marco Schwarz (11.) egészen más kávéházban mozgott. Míg Odi’ önnön természetességgel, légiesen száguldott le a lejtőn, az osztrák körülményesen oldotta meg az ívváltásokat. A 2 s-et meghaladó hátrány nem csak az éllovas színvonalának láttán volt sok. Lucas Braathen (4.) rengeteget vállalt az elején, két szektor után is zöldült az időeredménye. A záró letörés aztán kilendítette addig pedáns ritmusából, ezzel együtt csak pár századdal kapott ki Pinturault-tól. Nem nagyon volt olyan szakasz, ahol jól ment volna Žan Kranjec (12.). A szlovén specialista mozgása fura mód különösen a meredeken esett szét, néhány kaput csak jókora belefékezéssel tudott megoldani. Ment is a lista végére. Ami a pontversenyt illeti, nehéz helyzetbe hozta magát Kranjec, hiszen tetemes előnyéből mindössze 5 pontocska maradt Pinturault-val szemben.
River Radamus volt a nap első búcsúzúja. Idejekorán döntötte túl léceit a lejtő tetején. Filip Zubčić (13.) jó íveken, egész tisztes lendülettel kezdett, az igazán meredeket felvezető apró ugratónál ugyanakkor alig bírt pályán maradni. Ez rányomta bélyegét a folytatásra. Senkit nem előzött meg a horvát a korábbiak közül. Luca de Aliprandini (6.) erős szlovéniai hétvégéjével visszarántotta magát a legjobb tizenöt közé a ranglistán. Hozta laza vagányságát, a nagyobb rontások elkerülték, ezzel együtt beszedett 7 tizedet csak a záró szektorban. Stefan Brennsteiner (10.) megküzdött az ívhasználat és a megfelelő tempó közti kompromisszummal, így ő sem úszta meg 2 s-en belül. Demoralizáló tény, hogy a szakág legjobbjai jóformán kanyaronként szedik be az 1-2 tizedet Odermatt-tól. Raphael Haaserrel (15.) épp ez történt, mégpedig úgy, hogy érdemi hibát nem lehetett nála feljegyezni. Manuel Feller (17.) valamivel többet vállalt nála, s a záró meredekig egész jó íveket húzott. Ott visszafogta léceit, talán a zsinórban elkönyvelt 4 GS-kiesés hatására. A lista legvégére került. Gino Caviezel (9.) technikájára, dinamikájára sok panasz nem lehetett, a meredeken párszor mélyre került, egyébiránt hozta a tőle elvárható szintet. Rasmus Windingstad (7.) következett, mégpedig egy bátor menettel. A lejtő mind nagyobb részét megvilágító napfény egyébként segítségül szegődött a később indulóknak. A norvég rakkolós stílusa halovány dobogós reményekkel kecsegtetett. Holtverseny okán Filippo della Vite (14.) tizenhatodikként síelhetett le még a reklámszünet előtt. Fent majdnem elszállt, összességében ezúttal nagyon nem működött direktebb stílusa.
Aleksander Aamodt Kilde (20.) épp a lankás részt megelőzően vesztett teret, onnantól fogva lassított felvételt síelt. Elsőként került valaki 3 szekundumon kívülre. Voltak azért követői, a stílusosan síelő Erik Read (18.) nem szaggatta szét magát a kanyarokban. Össze sem lehetett hasonlítani motiváltság terén ezután Alexander Steen Olsen (3.) habitusával. A meredekeket irtózatosan megnyomta, a zárószektorban ő közelítette meg leginkább az éllovast. Pinturault és Braathen közé sorolt az aktuális dobogó harmadik fokára. A szépszámú hazai közönség felemelte hangját, sorra került ugyanis az andorrai hős. Joan Verdú (19.) igyekezett kitenni magáért, de bizony többször besokallt. Csoda volt, hogy leért, az ováció így sem maradt el. Tommy Ford (22.) merő kínszenvedést mutatott be, az addigi leggyengébb Kildétől is elmaradt egy teljes másodperccel. Thomas Tumler () a szoros középmezőny végéhez csatlakozott, Patrick Feurstein (23.) pedig a sereghajtó szerepet vette át, elsősorban kínkeserves meredeke miatt. Vincent Kriechmayr (24.) kanyartechnikáján érződött a GS-edzések hiánya, tetejében letarolt egy kék kaput. Alban Elezi Cannaferina (21.) mozgásán nem érződött a megilletődöttség jele. Tisztes szereplés volt tőle, három versenyzőtársát is megelőzte.
Délután Nick Cooper, a kanadaiak mestere tűzésében jelent meg a lejtő. A hőmérő higanyszála déli tizenkettőre nyilván megemelkedett, ami a szikrázó napsütésben a pálya roncsolódásával fenyegetett. Másik nézőpontból szemlélve a helyzetet: ez megadta az esélyt a korán indulóknak a jelentős előrelépésre.
Kriechmayr (20.) kifejezetten haloványan teljesítette a lejtő első felét, nem csak ennek köszönhette Feurstein (19.), hogy simán élre állt. Sok kisebb rontással együtt TOP10-es második futamot diktált. Ford (18.) pár századdal rögtön letaszította az élről az osztrákot, döntően erősebb záró szektora miatt. Elezi Cannaferina a nyitó meredeken teljesen kiesett a ritmusból, a harmadik késve vett kapuval fejezte be mai szereplését. Kilde (17.) hozta a kötelezőt, vagyis simán élre állt. Őrült rakkolással nyitott, a meredeken elemében volt, a zárószektor már kevésbé sikerült acélosra. Verdu (15.) a norvégnál is jobbat ment, kanyartempóban feltétlenül, ami a helyenként rendkívül zaklatott sízés ellenére pontszerzést eredményezett. Read helytelenül mérte fel a hó állagát, túl kevés élt használt, elbukta támasztékát kanyarulat közben. Feller (11.) szokatlanul konszolidált menettel simán a tabella élén találta magát, ám sokáig nem állt ott, mivel Tumler (5.) a délután legerősebb menetével jó négy tizeddel helyben hagyta. A második letörést olyan szépen oldotta meg, mint senki más délután.
Forrás: RSI
A reklámszünet után Haaser erős szektorok után kanyarátmenet közben megbillent, az egylábas mentéssel nem tudta bevenni a következő jobbost. Della Vite (7.) kiegyensúlyozottsága ezúttal jelentős javulást hozott a konyhára, a jóval darabosabban mozgó Zubčić (13.) ezt nem mondhatta el magáról. A laposon, majd a záró meredek derekán hibázott nagyobbat. Kranjec (11.) féltávnál még hattizedes előnnyel állt, ami halvány dobogóesélyt feltételezett. Aztán a letöréstől mind darabosabbá vált mozgása, így csak a virtuális dobogó harmadik helyét szerezte meg. Igaz, a szakági TOP3-a ezzel biztossá vált.
Schwarz (3.) remekül ráérzett, mennyit bír a pálya, jól időzítette kanyarjait. A vezetés átvételekor azért aligha gondolta volna, hogy ma dobogóra fog állni. Brennsteiner (16.), majd Caviezel (14.) egyértelműen túlvállalta magát, mindketten a pontszerzés küszöbén zártak. Kristoffersen (2.) súlyos tizedeket osztott ki a tetőn Schwarzra, lényegében ennek köszönhetően tartotta őt maga mögött. Merthogy lendülete a lankán nem volt az igazi, s a végén is elapadt a dinamikája. Windingstad (6.) hasonló vehemenciát vitt volna sízésébe, ívei a végére nagyon távolra kerültek az optimálistól. Ekkortájt a napot teljesen eltakarták a felhők, így kellett bizonyítania de Aliprandininek (9.). A második letöréstől kezdve kiesett ritmusából. Meillard (10.) a tavaszias hóviszonyok közt egyelőre kevésbé találja fel magát, ma sem volt elemében a kádak közt.
Braathen (4.) totálisan sansztalan volt a honfitársával szemben. Ő a határozottabb léctartásra esküdött, erre ráment tempója a záró szektort kivéve. Ott volt a dobogón, de hárman még fent várakoztak. Ha valaki felveheti a közeljövőben Odermatt iramát, akkor ő Steen Olsen lesz. Végletekig kicentizett ívekkel operált, hozzá a tempó is adott volt. A hullámokkal meggyűlt a baja, de ritmusában az sem akadályozta. A célarénában aztán a borult égbolt alatt benéz egy kádat, lécét veszti, s kiesik. Pinturault-t (8.) egy darabig ránézésre nem nagyon zavarták a romló körülmények. A lankán hiányzott az energia, ráadásul a végén késésbe keveredik, amivel távol került a dobogós helyektől. Odermatt (1.) nyomhatott volna jelen körülmények közt egy biztonságit, azzal is simán nyernie kellett volna. Ehhez képest másodjára is kihozta magából a maximumot, stabil lécvezetéssel oldotta meg a hullámokat, a második letöréstől fogva pedig ismét kíméletlen volt. Két másodperc…
Marco Odermattra nehéz szavakat találni. Deklasszálta vetélytársaid, totál természetes módon vágott oda két másodpercet a mezőnynek. Szám szerint a 24. győzelmét aratta a Világkupában (ezzel beelőzve von Grünigent és Jansrudot, beérve a Müller-Thöni duót az örökranglista 17. helyén), ennek több mint felét, 13 darabot ebben a szezonban. Ezzel beérte a férfi csúcstartókat, vagyis Stenmarkot (1978/1979), Maiert (2000/2001) és Hirschert (2017/2018). S ha már szóba került a „Herminator”, Odi átadta a múltnak az osztrák legenda ezredfordulós pontrekordját. Kiemelendő, hogy Maier egy világverseny nélküli, 40 állomásos évad végén érte el a kétezres számot. Odermatt tíz óriás-műlesiklásból megnyert tehát hetet, emellé további két dobogót szerzett. Egy versenyen nem indult el. Döbbenetesen kiemelkedőt nyújtott mind Szuper-G-ben, mind óriásban!
Forrás: Hamilton Spectator
Kristoffersen 31. alkalommal végzett dobogón csak óriásban. Ebből hetet ért el ezen a télen, de győznie nem sikerült. A szakági második helyre tehát maximálisan rászolgált, akárcsak a harmadikra Žan Kranjec, aki bár csak háromszor állt dobogón, kiegyensúlyozottsága példaértékű volt. Palisades Tahoe után ma végzett csak haton kívül. Marco Schwarz pedig említett amerikai versenyen aratott győzelme után idén másodjára, összességében harmadjára zárt TOP3-ban, ami az óriást illeti.
A férfiak számára egy izgalmasnak ígérkező szlalommal zárul a VK-idény.
A címlapkép forrása: Sportowy24
Síparadicsom Blog 