Hagyományosan minden vonatkozó világverseny a férfiak műlesiklásával zárult, nem volt ez másként az Universiadén sem. A Lake Placid-i sportági versenyek legeredményesebbje győzedelmeskedett a legtechnikásabb számban is, Jan Zabystřan ezzel három arannyal és egy bronzzal utazhat vissza Európába. A zárónapon megszületett végre az első amerikai érem is. A magyar fiúk nem hoztak helyezést, Nagy Bence az első, Tausz András a második futamban esett ki.
A hideg téli idő a zárónapra is kitartott a Whiteface Mountainen, szerencsére a női szlalomon tapasztalt ködnek nyoma sem volt. Az osztrák edző által tűzött első pályát tökéletesen belátták a résztvevők. Ulysse Cretint a második letöréshez rakott vertikális kombinációs követően „ugrasztotta” ki a kompresszió. A rossz kezdés után egyébként tegnap egyáltalán nem hullottak nagy számban sízők. Jacob Dilling (1.) szép ritmusos menetével olyan alapidőt állított fel, amit senki nem múlt felül délelőtt. Alaposan meggyűlt Federico Toscano (11.) baja a trükkös tűzéssel, a gyakori térvesztések másodpercen túli hátrányt hoztak a svájcinak. Louis Gustav Fausa (8.) a lankán egy árnyalatnyival jobb volt, a záró letöréstől esetében is kinyílt az olló. Jeremie Lagier (2.) jó ritmust talált a lankán, ám 3 tizedes előny sem volt elegendő a végéig. Igaz, a másfél tizedes különbség nem volt releváns. Takeucsi Rion (16.) széles kanyarjaival a leszakadók csoportjához csatlakozott, a svéd Gustav Dalmalm (7.) többet kockáztatott, ezzel együtt csak pár tizeddel ment jobbat a japánnál.
Jeremy Mathers (22.) kiszállt az érmekért folyó csatába, miután jókora fékezéssel kellett korrigálnia a meredek derekán. Tormis Laine (10.) alföldi észt gyerek, viszont Innsbruckban jár egyetemre, ott pedig magára szedett némi sítudást. Az 1-1,5 s-es dimenzióban elképesztően szoros verseny alakult ki, másodpercen belülre viszont csak négyen kerültek be. Gustav Rosberg Vøllo (15.) és Gianluva Böhm (12.) nem tartozott közéjük. A norvég nem mozgott valami komfortosan a meredeken, míg a svájci sízése visszafogottra sikerült ugyanott. Sin Dzsong-Wu (4.) agresszív léckezeléssel, több kieséssel fenyegető helyzetet megúszva csupán 5 tizedet kapott az amerikaitól. Loïc Chable (6.) egy árnyalatnyival talán több élt használt a koreainál, ő is versenyben maradt. Jan Zabystřan (3.) önbizalmával természetszerűleg nem volt probléma. Brutálisan letolta a lankát, 6 tizednyi (!) előnyről azonban a meredekre elfogyott a szufla, ott egy komplett másodpercet szedett be. A továbbiakban még a német Maximilian Haußmann (27-essel a 9.) jutott a legjobb tíz közé.
A magyar közül Nagy Bence (59-es rajtszámmal) eléggé hamar lába közé vett egy stanglit, Tausz András (87-essel a 49.) viszont leért, mégpedig úgy, hogy a környékén indult egzotikus országbeli sízők közül kiemelkedett.
Délutánra a francia mester hat akadállyal többet tűzött, a lejtő ritmikája azért fennmaradt. Vøllo (5.) állt az élen, mégpedig egy nagyszerű időeredménnyel, megelőzve a francia Max Paget-t (10.) és Takeucsit (12.). A délután legjobb idejét egyébként egy ausztrál srác, Hugh McAdam (14.) érte el. A roncsolódó pályán elég nehéz volt hasonló színvonalon teljesíteni, de mint látni fogjuk, a legjobbak azért ezt is megoldották. Kirikubo (15.), majd a finn Keranen (22.) rengeteg hibával fogott célt, Böhm (6.) viszont remek ritmust talált a meredeken. Pechére egyetlen századdal kikapott a norvégtól. Toscano (7.) a lankán remekül elboldogult, a meredeken aztán két nagyobb ritmustörést is bemutatott. Ettől függetlenül jól pörögtek lábai, esetében 5 századnyi hátrányt jelzett az eredményjelző. Laine (9.) óvatosabbra vette a figurát a meredeken, Haußmann (10.) még jobb helyezése pedig lényegében egy porhanyóba történt kiugráson ment el. Fausa (8.) végig a határon táncolt, ugyanazon a kék-piros kombináción vesztett lendületet, mint előtte oly sokan. Voltak a délutánnak nagy vesztesei. Dalmalm (26.) esete ide kívánkozik. A meredeken rettentően szögletes ívekre futotta tőle.
Chable (4.) menete nyitotta meg a véghajrát. Pár megingást kivéve jól lehozta a pályát, viszonylag simán élre állt. Benne volt a levegőben egy esetleges éremszerzés is, később azért kiderült, azért még legalább egy másodperccel jobban kellett volna síelnie. A távol-keletiek pórul jártak a második futamban. Kojama (13.) és Sin (21.) esetében is a „sokat akart a szarka” esete érvényesült. A japán túlmozgásos volt végig, a koreai elsőrangú lanka után totál elvesztette a fonalat a meredeken. Zabystřan (1.) délelőtti menetét elnézve az volt az ember érzete, mintha tartalékolt volna a cseh sporttárs. Akárhogyan is történt, délután uralta a lejtőt. Makulátlan sízése egy másodperces előnyt eredményezett. Mondanunk se kell, jókora terhet rakott a maradék két vetélytársára. (S még a Cuche-féle lécpörgetés is működött.) Lagier (2.) a lankán meglepő módon jónéhány tizedet fogott a csehen, de igazából a lényeg úgyis ezután dőlt el. Becsülettel küzdött a francia, de nem volt szerencséje. 5 századdal a cseh mögé szorult. Dilling (3.) helyzete kemény volt, hiszen amerikai alpesi síző még nem szerzett érmet az idei Universiadén, erre neki volt még esélye. Feszültnek tűnt, a lankán nem mert komolyabb tempót diktálni, a meredeket viszont pár századdal jobban síelte a korábbiaknál. A 9 század annyit jelentett, hogy a hőn áhított medália a nyakába kerülhetett. A délután krónikájához tartozik, hogy Tausz András nem ért célba.
A címlapkép forrása: FISU
Síparadicsom Blog 