Nem a szebbik arcát mutatta ma Sankt Anton. A borongós, szeles időben egy lerövidített pályán amolyan sprintlesiklást rendeztek. A legendás Eisfall speciel megoldásra várt a lányok részéről, emellett a szintegyenetlenségekre is ügyelniük kellett. Borult egy picit a papírforma, hiszen a topfavorit Emma Aicher csupán hatodikként zárt, noha a győztes fiatal svájci lány, Stefanie Grob ott volt azért az esélyesek listáján. A dobogóra még olasz és norvég síző állhatott fel, Lara Colturi történelmi albán érme fél tizeden múlt.
Az időjárás nem fogadta kegyébe a lesiklók versenynapját. Havaseső érkezett Sankt Antonba, s legfőképp felerősödött a szél, s minthogy fent kopár táj uralkodik, jó 20 másodperccel megkurtították a Karl Schranzról elnevezett Világkupa-pályát. A szomorkás időben a látási viszonyokkal és az edzésekhez képest más állagú pályával is meg kellett küzdenie a lányokkal. 30 nevezés érkezett, nemhiába, lesiklásban szigorúan figyelnek a FIS-pontokra, akárki nem teheti kockára testi épségét.
Ilyen szituációban elsőként lesíelni triplán kényelmetlen feladat, és Ine Haugland sajnos nagyon pórul járt. Már az „Eisfall” nevű elképesztően meredek szakaszon gondjai támadtak, a lenti traverzre kanyarodva aztán rossz pillanatban előre billent, menteni már nem tudott. Nagy esés lett a vége, mentőhelikopterrel szállították el a helyszínről. A helyi erők profi, villámgyors munkát végeztek. Andorrai síző került sorra a kényszerszünet után, Jordina Caminal Santure (26.) pedig biztonságban leért, egyéb szándéka aligha volt. Malorie Blanc (13.) két másodperces előnnyel állt élre, de ő sem tűnt igazán versenyképesnek. Viktoria Bürgler (7.) csúszott le először a házigazdák csapatából. Az Eisfallt – annak kimenetével együtt – példásan oldotta meg, a végére azonban elfogyott a koncentráció, s talán kicsit az erőnlét is. Az ott elherdált tizedek érembe is kerülhettek.
Stefanie Grob (1.) menete mutatta meg, hogy még csak junior-mezőnnyel van dolgunk. A nyitószektorban ritkán tudott magasról kanyarodni, be is szedett fél másodpercet. Aztán a folytatással etalont állított fel, senki nem tudta megverni a lejtő kétharmadában. Bátorsága szó szerint aranyat ért ma. Lea Lipburger (20.) kilátástalan kötéltánca után Lauren Macuga (10.) határozottan az éremért harcolt, nem is oly rosszul, hiszen két szektor után alig egytizednyi hátránynál járt. Aztán ott, ahol korábban a norvég bukott, az amerikait is kizökkentette egy hupli, amire igazán az utolsó két kanyarja ment rá. Végtempója leáldozott.
Emma Aicher (6.) volt a futam topfavoritja, úgy junior-ranglistaéllovasként, mint friss VK-pontszerzőként, épp pár napja St. Antonban. Két szektor után nem volt értelmezhető különbség közte és a svájci éllovas között, aztán a végén 7 tizedes differencia alakult ki. Mivel ívei rendben voltak, belefékezést nem nagyon lehetett felfedezni, vélhetően a sebességátvitellel akadhattak gondjai. Vicky Bernardi (2.) merész nyomvonalakon haladt, maradjunk annyiban, volt kitől tanulnia az olasz nemzeti csapat kötelékében. Két zöldülő szektor után a fentebb említett szűk balos őt is eltántorította egy kicsit, talán épp ott ment el az a 3 század, amivel kikapott Grobtól. Garance Meyer (9.) fejét nem kicsit elragadta a hév, hiszen olyan tempót vállalt a starttól kezdve, amit lehetetlenség volt a kék vonalon belül tartani. Megannyi kanyarkiszélesítése volt. Sara Thaler (12.) konzervatívabb irányból közelítette meg a kérdést, neki eleve Szuper-G-ben lehetnek jobb esélyei. Magdalena Ranalter (14.) nyilván motivált volt hazai lejtőjén, egészen az Eisfall kimenetéig, ahol alaposan megküzdött a pályán maradással. A svájci Isabella Pedrazzi (22.) nem mert kockázatot vállalni, a francia Paola Orecchioni (17.) pedig zöldülő nyitószektor után került bukás közelébe. Szerencsére menteni tudott az Eisfallnál.
Pernille Dyrstad Lydersen (3.) nevét nem emlegették a kifejezett éremesélyesek közt, ám olyan ügyesen oldotta meg a szintegyenetlenségeket a végén (még egy tervezettnek tűnő miniugratót is elhelyezett), hogy egészen simán letaszította a pódiumról Aichert. Malin Sofie Sundnak (23.) már nem sikerült ez a mutatvány, igaz, nem is tett annyit érte. Az amerikaiak üdvöskéje, Ava Sunshine (8.) naná, hogy rendesen bekezdett, az Eisfallt nem is bírta túlélni jókora kalimpálás, korrigálás nélkül, ami komoly technikai bravúr volt a maga nemében. Több szolidabb menet után – habár Pauline Simond (11.) középső szektora élvonalbelire sikerült – két lányt vártunk nagyon, s bizonyára így volt ezzel a TOP3 is. Alice Calaba (5.) érdekes megoldással, kicsit a kék vonalon túlról fordult az Eisfallra. Ez ott még bejött neki, a pálya végi alternatív íveivel kevésbé járt jól. Pedig csak pár századdal szorult le a dobogóról…
A junior-szinten tényezőnek számító svájciak, úgymint Janine Mächler (23.) és Delphine Darbellay egyáltalán nem tudtak hozzászagolni a sztorihoz. Utóbbi egy szűk átkötő részen kenődött fel a védőfelületre, s ha jól láttuk, dobott egy szaltót előre. Kész csoda, hogy rövid kontroll után saját lécén távozott a helyszínről. Az utolsó potenciális veszélyforrás egy mindösszesen 15 esztendős albániai olasz volt a pillanatnyi érmesekre. Lara Colturi (4.) két zöld szektor után bemutatott egy szélesebb kanyart, majd gondjai támadtak egy huplival, de így is csupán 5 századon múlt a bronzérme. Az ifikategóriában természetesen fölényesen győzött. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy az immáron az ismert energiaitalgyártó támogatását élvező leányzó első teljes idényét síeli! A TOP3 fellélegezhetett, mert a maradék két lány nem volt konkurencia számukra.
Stefani Grob a semmeringi óriás-műlesiklásokon mutatkozott be a Világkupában, EK-szinten pedig máris figyelmet követel magának, rendszeres pontszerzőnek számít a gyors szakágakban. Egy éve ezüstérmet szerzett 17 éves létére a svájci junior-bajnokságon. Minden bizonnyal hallani fogunk még róla.
A címlapkép forrása: Ski Nordique.net
Síparadicsom Blog 