Matthias Mayer a legendák közé emelkedett mai sikerével, ő lett az osztrák sport történetének negyedik háromszoros olimpiai bajnoka. Megvédte címét Szuper-G-ben, miután a pálya végi szűk kanyonban valószínűtlenül kiválóan csúszott, így nem kevesebb mint hat tizedet vert a meredeken sziporkázó Aleksander Aamodt Kildére. A norvégnak meg kellett elégednie a bronzéremmel, ugyanis kisebb meglepetésre Ryan Cochran Siegle összerakott egy olyan pályát, amit egy évvel korábbi sérülése óta nyomokban sem véltünk felfedezni formájában. Négy aprócska századon múlt az amerikai aranyérme. A nap legszomorúbb sízője alighanem Adrian Smiseth Sejersted volt, ő a jenki futamával intett búcsút érmének. A világbajnok Kriechmayr végzett az ötödik, míg a jövő nagy ígérete, Crawford a hatodik helyen. Pocsékul sikerült a svájciak napja, hiszen Rogentin 14. helyezése volt számukra a csúcs, miközben az egyik legnagyobb esélyes Marco Odermatt hibázott a szűk átjáró bemenetén. Az olaszoktól túl sokat nem vártunk, de azért az, hogy a tizennyolcadik Marsaglia lesz a legjobbjuk, kellemetlen betli. Szőllős Barnabás a lesiklás után Szuper-G-ben is erős pályát síelt, ami egy újabb 30. helyre volt elegendő.
Tegnap hajnalban szem nem maradt szárazon a férfiak királyszámának eredményhirdetése után. Pihenésre azonban nem volt sok idő, ünneplésről pedig a szigorú kínai rendszabályok miatt szólni is felesleges. Ma már szuperóriás-műlesiklásban csaptak össze az urak. A szakág, ami annyiból különleges, hogy egyszerre tud rettentően gyors és technikás lenni, mindezt úgy, hogy előzetes edzésre nincs lehetőség. Ezért különösen sokatmondó szokott lenni a tűzőmester személye. No, ő ma Reto Nydegger volt, a svájci csapat edzője. Aligha volt kétséges, hogy Odermatt ízlésére lesz szabva a pálya vonalvezetése. Már ahol erre lehetőség van, mert a kanyontól kezdődő, esetenként mindössze 10 m széles átjárón nem nagyon volt mit változtatni. A tréner azért kihozta a lehetőségekből a maximumot, egy remek szuperóriást hozott össze, nem panaszkodhattak sem a lesiklók, sem pedig az óriás-műlesiklók arra, hogy esetleg túlzottan az egyik irányba helyezte volna a hangsúlyt.
A tegnap nagyot esett Dominik Schwaiger hiányzott a startlistáról, bár gyaníthatóan eleve nem szerepelt volna a németek Szuper-G-csapatában. Tegnap elfelejtettük közölni, hogy a szlovénok VK- futamgyőztes és amúgy egészen jó formában lévő lesiklója, Martin Čater koronavírus-fertőzés miatt nem tudott kiutazni Kínába. A 47 fős mezőnyben ott volt az izraeli színeket képviselő, lesiklásban tegnap a 30. helyen végzett Szőllős Barnabás is, aki ezúttal a 43-as rajtszámot kapta.
Stefan Rogentin (14.) próbálta ki először a pályát. Látványos hiba nélkül, de szemre nem túl határozott ívekkel teljesítette a távot a svájciak világversenyes újonca. Senki nem gondolta ekkor, hogy ennél jobb svájci menetet már nem látunk ma. Mathieu Bailet nagyobb tempót vállalt, akárcsak tegnap, alaposan bekezdett. Már az első kapuk egyikébe alig fért be, amit egy szektorral később már kiesés követett. Egy bukkanóról leérkezve pályán kívülre került, s már nem forszírozta tovább a dolgot. Alexis Pinturault (11.) a várakozásoknak megfelelően elemében volt a technikásra tűzött szakaszon, a hattizednyi előny már szépen mutatott, igaz, a léc csúsztatására építő, a tegnapi lesikló pálya kópiájára építő szakaszon leadta ennek kétharmadát. Gino Caviezel (16.) a felső, rendkívül meredek szektort a kelleténél direktebben síelte. A technikai tudás kijött, de összességében megértettük, miért széttárt karokkal értékelte menetét.
Travis Ganong (12.) begyújtotta a rakétákat fent, nemhiába, tudta, neki ott kockáztatni kell, ha akar valamit a mai napon. A Bailet-t megviccelő ugratónál csak jókora fékezéssel fért be, s ezután is sorjáztak a késve vett ívek. A csúszás részen viszont nagyot alkotott, így a lehető legkisebb különbséggel szorult Pinturault mögé. Dominik Paris (21.) gyaníthatóan tudatossággal fogta vissza magát az elején, mert a kulcskanyarokat így szép magasan tudta abszolválni. Sokra nem ment vele, mert az óriás-műlesiklásra emlékeztető részen kijött, hogy jó ideje nem indult GS-ben. Az ott elherdált nyolctizeddel nem rúghatott ma labdába.
Aleksander Aamodt Kilde (3.) remek ritmussal, agresszívan síelte le a pályát. A kerek egy másodperces fór önmagáért beszélt, különösen úgy, hogy még a technikás részen is verte a franciát egy kicsivel. Elmondása szerint pontosan tudatában volt annak, hol bukta el tegnap az aranyat, s valóban, az ugrató környékét és a kanyont eszményi megoldással teljesítette. Innentől fogva fel volt adva a lecke a többieknek!
Romed Baumann (7.) fent azért tartani tudta a norvégot. Persze nem volt minden kanyarja stabil, de lendülete nem veszett oda. A kanyon előtti fékezés került sokba neki. Befért a második pozícióba, de érmes reményei odavesztek. Az speciel sokatmondó volt, hogy a záró etapon nem kapott oly sokat a norvégtól. Marco Odermatt az évad legjobb óriás-műlesiklója, nyilvánvalóan neki készült a mai nyomvonal. Szemre még látványosabban támadta a kapukat, s bár minimális hátrányban volt csupán, valahogy nem volt az igazi. Zaklatott, néhány késéssel megspékelt menete majdnem csúnya véget ért. A kanyon bejáratán kifordult a teste, és bizony ott nem volt sok tér a korrigálásra. Szerencsére elkerülte a bukást, a védőhálót. Odermatt a fiatal esélyesekre jellemző hibába esett: mintha megrogyadozott volna a teher alatt. Utóbb Rogentinnek kellett vigasztalnia a láthatóan megtört klasszist. A norvégok kiválóan alkalmazkodtak a körülményekhez, jól jelezte ezt Adrian Smiseth Sejersted (4.) menete. Két szektor után néhány századdal még jobban állt Kildénél, s minthogy hibát később sem követett el, csak végsebessége miatt szorult kéttizeddel honfitársa mögé.
A reklámszünet után a szakág világbajnoka következett. A kettős norvég vezetésre Vincent Kriechmayr (5.) komoly veszélyt jelentett. Íveire nem lehetett panasz, de egy plusz dinamikai fokozat azért hiányzott sízéséből. A bronzérmes pozíciójából nézhette a folytatást. Josef Ferstl (18.) második versenyén is alulteljesített, hiszen sem a tempója, sem ívvétele nem volt versenyképes.
Matthias Mayer (1.) , a címvédő némi várakozás után startolhatott el, miután ki kellett cserélni egy stanglit, amit összetört a német. Kis híján elrontotta a startot, másodperceken és centiken múlt, hogy nem ugrott ki az osztrák. A felső szakaszokon talán még érződött ennek utóhatása, negyed másodperces hátrányát azonban kiváló technikás résszel tartani tudta. A kanyon aztán egészen varázslatosra sikerült, senki, még talán saját maga sem tudja, hogyan talált ott több mint 6 tizedet. (A dobogósokkal való eszmecseréjéből kiszűrődött annyi, hogy ő a megerősödő hátszelet emelte ki, mint pozitív változást.) Akárhogyan is, de átvette a vezetést a norvégtól!
Mayer győztes menete – Szabó Gábor kommentálásával
Ryan Cochran-Siegle (2.) még rátett egy lapáttal a GS- szektorban, jó két tizedről reális esélye volt a még nagyobb szenzációra. Egész pontosan 4 századdal szorult Mayer mögé az amerikai. Beat Feuz tegnapi olimpiai bajnoki győzelme után érthetően nem volt ma a helyzet magaslatán. Benézett egy kanyart a legelején, s már nem tudott visszatérni a bukótérről. James Crawfordot (6.) tegnap egy hajszál választotta el a bravúréremtől. Ezúttal is beleadott mindent a stílusához idomuló lejtőn. Túlvállalta magát, több kanyarulatba is csak fékezéssel fért be, a lesodródások pedig meghozták az időkülönbséget. Ennek ellenére a hatodik helyen találta magát, ami jól jelezte remek sebességét. Fejrázása közepette elkerülte az ember figyelmét, de a kanadai srác pár századdal még Mayert is megverte a csúszós részen. Andreas Sander (8.) kegyetlenül rossz lesikló szezonja mellé korrektnek mondható Szuper-G párosult idén. Ezt a szintet hozta ma is. A dobogóra egy pillanatig nem volt reménye, de azért a középmezőny elejébe befért. Christof Innerhofer szörnyen pontatlanul síelt, a ritmikára nagyon nem érzett rá. Sokadik ütemtelen kanyarvételekor keresztbementek lécei, kisodródott.
Raphael Haaser rendesen megváratták, talán az erősödő szél miatt dönthetett is a zsűri. Az előző rendkívül pauza bejött az osztrákoknak, na de nem most! Az olimpián most debütáló fiatalember a verseny elején többeket megtréfáló Cliffjumpon ugrott ki a pályáról. Max Franz szintúgy kockázatot vállalt, ilyen az olimpiai életérzés. Két kapuval Haaser után került pályán kívülre. Két osztrák kiesés zsinórban, ám ez nyugati szomszédjaink reggelét aligha keserítette meg.
Akadtak még jó nevű sízők a folytatásban, de nagy meglepetés lett volna, ha bármelyikük befért volna az első hat helyre. Persze ők is megtettek minden tőlük telhetőt, így Simon Jocher (13.) is szétroncsolt egy kaput, talán épp ugyanazon helyen, mint korábban Ferstl. Túlzás lenne azt állítani, hogy gördülékenyen alakult volna a verseny… A német egyébként nem csúszott rosszul a végén, sőt ő is kiosztott fél másodperc az ott valamiért középszerűen teljesítő Kildének. Bryce Bennett (17.) komfortzónájától távol esett az olimpiai pálya, nem mert igazán sokat vállalni. Matteo Marsaglia (18.) szemre jobban engedte léceit, de mit sem ért vele, ha egyszer a kanyargós részen ennyire visszafogottan teljesített. A tény, hogy ő ezzel a teljesítménnyel az olaszok legjobbja tudott lenni, bizony nagy égés rájuk nézve, még ha vérmes reményeik nem lehettek Szuper-G-ben. Kjetil Jansrud (23.) – és orvosi stábja – részéről már az nagy szó, hogy egyáltalán el tudott indulni az olimpián. Keresztszalag nélkül komoly elvárásai Szuper-G-ben sem lehettek, de azért becsülettel megharcolt az elemekkel. A magunk részéről bízunk benne, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy láthattuk síelni.
Trevor Philp (10.) TOP10-helyezése alapvetően komoly meglepetés, különösen annak fényében, hogy fent még a bal síbotjának kézben tartásával bajlódott. A technikás részen azért kijött, hogy egy óriás-műlesiklóról van szó. Broderick Thompson tegnapi esése után visszatért, de a célt ma sem érte el. A szokott helyen búcsúzott, az ugratót követően. A negyedik kanadai előtt két francia került sorra. Nils Allegre (26.) az aktuális sereghajtó pozíciónál többre nem volt képes, viszont legalább tolmácsolta gratulációinkat Mayer felé. („Te egy legenda vagy, ember!”) Blaise Giezendanner (9.) ellenben újabb bravúrt mutatott be. A kanyonban ő is megkapta a maga hátrányát, ezzel együtt ő lett a nap legjobb franciája. Brodie Seger sem menetrend szerint indult, a pályarenoválást megint nem tűrt halasztást. Az utolsó reklámszünet aztán adott még időt a karbantartó személyzetnek, mivel az utolsó juharlevelesnek is beletört a bicskája az ugratóba, majd Miha Hrobat is búcsúzott néhány kanyarral később, ígéretes két szektort követően.
Harminc síző csaknem kétharmada kiesett, ami megadta az esélyt a később érkezőknek egy-egy vártnál szebb helyezésre. Ramus Windingstad (29.) elsősorban az óriás-műlesiklás miatt került a norvég keretbe, mai szereplését nem tehette ki az ablakba. Pedig a pályában bőven volt még lehetőség, jól jelezte ezt Boštjan Kline (20.), s pláne River Radamus (15.) menete. A szlovén a lesikló, míg az amerikai a technikás részeken volt elemében. Egész konkrétan a pálya második felében nem kapott három tizedet Mayertől.
Szépen helyt állt Chile Világkupa-sízője, Henrik von Appen (27.), később a cseh Jan Zabystřan (25.), a liechtensteini Marco Pfiffner (28.), a szlovén Nejc Naraločnik(24.) is elégedett lehetett szereplésével. Joan Verdú (40-essel a 22.) andorraiként messze várakozások felett szerepelt, összesen nem kapott három másodpercet az olimpiai bajnoktól. A monacói Alessandria Arnaud (31.), az ukrán Ivan Kovbasnyuk (32.) és a hazaiak részéről Zsang Jang-ming (33.) ért le a célba, ugyanez az ír Jack Gowernek, a tegnap kiválóan síző spanyol Adur Etxezarretának, a bolíviai osztrák Simon Breitfuss Kammerlandernek, valamint a másik kínaianak, Csu Ming-funak nem sikerült.
Szőllős Barnabás (30.) túlhúzta az ugratót, de némi légmunkával menteni tudta a helyzetet. A folytatásban kiesés közeli helyzetbe nem került, sőt a kanyargós részen öt tizeden tudta tartani Mayert, ami azzal együtt komoly fegyvertény, hogy ott nem ment lehengerlően az olimpiai bajnok. A csúszós részen nyílt ki az olló, az addig 3 s-en belüli hátránya nőtt meg nagyjából másfélszeresére. Ezzel együtt ez a mai menet is Barni dicséretére legyen mondva. Monacói, ukrán és szerb riválisát maga mögé utasította a célba érkezettek közül.
A karintiai Sankt Veit an der Glan kisváros büszkesége sícsaládból származik, édesapja, Helmut Mayer világbajnoki második helye mellett az 1988-as olimpián szintén ezüstérmet szerzett. A fatert az önkívületi formában síző Franck Piccard ütötte el a bajnoki címtől. Helmut sem volt az a nyerőember a Világkupában, mindössze hat dobogót szorgoskodott össze, győznie pedig egyszer sikerült neki. Matthias Mayer 11 Világkupa-győzelme sem kívánkozik fel a statisztika aranylapjaira, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindez 41 pódiumból sikerült. Ha innen nézzük, nem az a szerencsés alkat „Mothl”. Megjárt eddig öt világbajnokságot, s bár volt négy TOP6-os helyezése, éremre nem futotta tőle. Ő az olimpiák embere. Szocsiban Vk-győzelem híján majdhogynem outsiderként nyerte a lesiklást, négy évre rá Pjongcsangban a Szuper-G-t húzta be szoros versenyben Feuz és Jansrud előtt. A szerencsével sem állt hadilábon Mayer, elvégre nyolc éve 6, ma pedig 4 századdal előzte meg elsőszámú üldözőjét.
Mayer lett Ausztria negyedik háromszoros olimpiai bajnoka, az északi összetettes Felix Gottwald (3-1-3), a síugró Thomas Morgenstern (3-1-0) és az alpesi síző Toni Sailer (3-0-0) után jött össze neki a triplázás. Előbbi kettő még előtte áll az örökrangsorban, igaz, mindegyik (arany)érmük nem egyéniben született. Mayer tehát hazája legeredményesebb egyéni sportolója olimpiákon. A legfontosabb fegyvertény pedig az, hogy a „Kitzi Fekete Villámot” beérte aranyérmek tekintetében. 31 éves, vagyis még simán ottlehet Cortina d’Ampezzón is. Kjetil André Aamodt után a második sportoló, akinek három különböző olimpián sikerült aranyérmet szereznie, a norvég két fénykora között ugyebár 10 év telt el.
Ha Mayernél sportcsaládot említettünk, akkor Ryan Cochran-Siegle famíliájára komolyabb jelzőket kellene találnunk. Édesanyja Szapporo (1972) műlesikló olimpiai bajnoka, Barbara Ann Cochran. Két nagynénije és egy nagybácsija szintén ismert alpesi sízők voltak, VK- dobogóig, ill. vb-éremig vitték. Bob Cochran például lassan fél évszázada megnyerte a Hahnenkamm-Rennent, még a klasszikus kombinációban. Négy unokatestvére jutott el a Világkupa-színvonalig. Jimmy Cochran 12. helyig vitte a torinói olimpián szlalomban, Jessica, Tim és Robby Kelley „csak” Világkupa-pontszerzésig vitték. Ami Ryant illeti, tíz éve két aranyérmet szerzett a junior-vb-n, megnyerte az Észak-Amerikai Kupa összetettjét, és azóta aktív szereplője a VK körforgásának. Gyakori átlagpontszerzőből három évvel ezelőtt lépett feljebb. Az előző szezonban pedig betört a nemzetközi elitbe grödeni dobogójával és bormiói győzelmével. Aztán jött az a bukás a Streifen, amiből úgy tűnt, nem tud igazán felépülni az olimpiáig. Inkább fellángolásai, jó szakaszai voltak idén, de az esélyesek közé mi sem mertük besorolni. Bode Miller szocsi bronzérme után szerzett újra amerikai férfi síző olimpiai medáliát.
Aleksander Aamodt Kilde esete bizonyítja, nem minden a Világkupa-szezon, a világverseny, különösen az olimpia egészen más mentális állapotot követel meg. Az igazsághoz mondjuk hozzátartozik, hogy a húszas évei végén járó sportoló eddigi két olimpiája nem sikerült fényesre, így lesikló ötödik helye és mai bronzérme azért nem ad okot búslakodásra.
Holnap a női szlalommal folytatódik az olimpiai program, várhatóan Vlhová és Shiffrin korszakos csatája vár ránk. A férfiak pedig csütörtökön alpesi összetettben mérkőznek meg egymással.
A címlapkép forrása: The San Diego Union-Tribune
Síparadicsom Blog 
“Legenda születése: Matthias Mayer megvédte címét, s már háromszoros olimpiai bajnok” bejegyzéshez egy hozzászólás