Többé-kevésbé nyílt titok, hogy nekem a lengyel síugrók a kedvenceim, noha itt az oldalon ezt igyekszem nem előtérbe helyezni (aztán persze vagy sikerül vagy nem). Most is csak azért hozom fel, mert azt gondolom, hogy a mostani téma kapcsán van annak jelentősége, hogy lengyel ellenességgel talán nem vagyok vádolható. Ennek ellenére mégis azt gondolom, hogy ami az oberstdorfi versenyen a lengyel csapattal történt az nem csak a kizárást, hanem az utóbb mégis rajthoz engedést illetően sincsen egészen rendben, így érdemes körüljárni a témát többféle, akár sportszakmai, erkölcsi vagy szabályossági nézőpontból is.
2011. december 30., Oberstdorf. Szakad a hó, össze-vissza fúj a szél, aminek köszönhetően a meglehetősen hektikus versenyen több favorit, mint például Gregor Schlierenzauer is ront (Marco Grigolit megverve ugyan továbbjut a második sorozatba, de jelentős a hátránya a vezető Daiki Itoval szemben). Az osztrák szövetségi kapitány, Alex Pointner tajtékzik a dühtől, végül a zsűri is úgy látja tenni kell valamit, és ami az akkor még újnak számító szél- és beülőkompenzációs szabályok bevezetése óta még példátlan volt, törli az addigi eredményeket és újrarajtoltatja a versenyt. Schlierenzauer köszönte szépen a második esélyt, már sokkal jobb körülmények között simán nyerte a fordulót, később pedig az összetettet is. Hogy miért hoztam fel ezt a lassan kilenc éves sztorit? Nos azért, mert Schliernzauer és a lengyel csapat mostani esetében nem csak a helyszín a közös, még ha botrányhoz és a vitatható zsűridöntésekhez vezető okok ezúttal egészen mások is….
Az első bomba vasárnap este robbant, miután kiderült, hogy a lengyel csapatból Klemens Muranka koronavírus-tesztje pozitív lett. Azt ekkor még nem lehetett tudni, hogy a többiekkel, akik ugyanekkor negatív eredményt produkáltak, mi lesz, ugyanis a FIS szabályai szerint negatív teszttel indulni lehet a versenyen. Csak hétfőn, a kvalifikáció napján derült ki, hogy a helyi egészségügyi hatóságok közeli kontaktszemélyként karanténra kötelezik őket, ennek nyomán pedig az obersdtorfi verseny szervezői kizárták őket a négysánc első állomásáról, a későbbi versenyeken pedig újabb negatív teszteredményekkel indulhattak volna. Ez egyébként pontosan így lenne bárki mással is, aki olyan emberrel volt kapcsolatban, aki megfertőződött ugyanígy karanténra számíthatna, ahonnan negatív teszt után “szabadulhatna”, ahogy ez végül is a lengyelek esetén is így volt.
Az indulatok mindenesetre elég hamar elszabadultak, miután a fanatikus lengyel szurkolók nem nyelték le egykönnyen, hogy a csapatukat már a legelején kivették a versenyből, amivel a FIS illetve a turné szervezői leginkább hivatalos felületeiken szembesülhettek, ahol kommentben küldték el őket melegebb éghajlatra (igaz ugyan, hogy elvileg csak az egészségügyi hatóságok előírásai alapján jártak el, de az észérvek ilyenkor ritkán szoktak hatni). Az persze nem igaz, hogy ettől függetlenül ne lettek volna itt jogos sérelmei a lengyeleknek, mert például nagyjából ugyanekkor, ugyanez a hatóság nem tartotta szükségesnek a német csapatot karanténozni a pozitív tesztet produkáló fizioterapeutájuk miatt, mondván nem volt kapcsolatban a versenyzőkkel (kérdés, hogy akkor vajon miért fizetik?). Elhangzott ugyan némi magyarázkodás arról, hogy a németek higiéniás standardjai meggyőzőek voltak, de ilyen kiélezett helyzetben ez akkor is rossz duma, ha megengedjük, hogy lehet különbség a németes fegyelem és a szláv virtus között. Nem tűnt hát teljesen alaptalannak, hogy a lengyelek kettős mércét kiáltottak.
Mindenesetre ilyen felfokozott hangulatban kezdődött hétfő délután a kvalifikáció, a lengyel csapat nélkül. Furcsa módon, az élet mintha ekkor dobott volna egy mentőövet a szervezőknek, ugyanis a kvali szakadó hóesésben, elég rossz szélviszonyok mellett zajlott, így – habár biztos lettek volna kritikus hangok ekkor is – megtehették volna, hogy törlik, vagy másnapra halasztják a sorozatot, nagyjából arcvesztés nélkül, egyetlen szabályt sem megsértve, adva egy esélyt a lengyeleknek, hátha egy újabb negatív teszttel mégis ott lehetnek. De nem tették, lement a kvali. Ez pedig normális esetben azt jelenti, hogy innentől kezdve bármit csinálnak a lengyelek, ezen a versenyen már nem indulhatnak el.
Csakhogy idő közben megjöttek az újabb teszteredmények, amely immár Murankával bezárólag mindenkinél negatív volt, ennél fogva eleve lett egy olyan narratíva, hogy eredetileg is egy “fals pozitív” eredmény miatt szúrtak ki Stochékkal, a lengyel szövetség pedig mindent bevetve helyezett nyomást a FIS-re és az oberstdorfi szervezőbizottságra, hogy engedjék őket vissza a versenybe. Ők pedig, alighanem elsősorban a további arcvesztéstől illetve üzleti veszteségektől félve (ne feledjük, hogy a Turné nézőinek igen jelentős részét teszik ki a lengyelek, akik ha úgy döntenek, hogy inkább nem is nézik a versenyt igen erős csökkenést tudnának előidézni a nézőszámban) engedtek, és estére összehívtak egy rendkívüli csapatvezetői értekezletet. Ezen aztán megegyeztek, hogy ha kedd reggel az egész lengyel csapat újra negatív lesz, akkor visszatérhetnek a versenyre, a selejtezőt pedig úgy tekintik, mintha meg sem történt volna és mindenki elindulhat a versenyen. Így is lett.
Ezzel első ránézésre mindenki jól járt, vagy legalábbis senki sem járt (nagyon) rosszabbul, hiszen a lengyelek úgy érezhették, hogy nem bűnhődtek kollektíve egy hibás(?) teszt miatt és nyilván sportszakmailag és üzletileg is jobb egy olyan Négysáncverseny, ahol teljes a mezőny. Dicsérhetjük emellett a rivális csapatok sportszerűségét is, amiben persze az előbbi szempontok mellett ott lehetett az is, hogy alighanem tudják ők is, legközelebb járhatnak ők is hasonlóan. Hogy aztán mégis miért nincsen ez így egészen rendben? Nos azért, mert amiben a csapatfőnökök megállapodtak, az igen nehezen fér bele a FIS hivatalos, elvileg mindenki által elfogadott versenyszabályzatába. Olyanra ugyanis, hogy egy már lezárt, elfogadott kvalifikációt egyszerűen ne vegyenek figyelembe, még az igen sok mindent megengedő szabálykönyv sem ad lehetőséget.
Van ugyan egy-két hasonló passzus, de ha ezeket végignézzük, akkor gyakorlatilag minden esetben kiderül, hogy nem erre az esetre szánták.
Elsőként a VK-szabályzat kifejezetten a covid-járvány miatt bevezetett elemét érdemes felhozni, ami szerint a versenyigazgató (valamint a szakági, illetve a versenynaptárért felelős bizottságok vezetői) módosíthat a versenynaptáron valamint egyes “technikai” szabályokon. Ha ezt kifejezetten a lebonyolításra értjük, akkor még akár bele is férne a dolog, csakhogy ezt csak a verseny megrendezhetősége érdekében lehetne megtenni, miközben nyilvánvaló, hogy ezt itt nem fenyegette semmi.
Aztán ott van az a szabály, ami “vis maior” esetén lehetőséget ad a rajt időpontjáról valamiért lemaradó versenyzőknek soron kívül elindulni a “verseny hátralevő idejében”, ám itt végülis nem ez történt, hiszen a lengyeleknek nem lett végül kvalifikációs ugrása, és egyébként is példa nélküli lenne egy-egy megkésett ugrást egy nappal később bepótolni.
A legközelebbi találat a VK-szabályzat 4.2.1.4-es pontja, ami szerint “extrém esetben (például korlátozott edzéslehetőség, a nekifutó megváltozása, időhiány vagy rossz időjárás esetén) a zsűri dönthet a kvalifikáció vagy a próbasorozat felől.” Amit általában úgy szokás értelmezni, hogy ezeket nem tartják meg, nem úgy, hogy egy megrendezett sorozatot nem veszünk figyelembe, noha “dönteni róla” végső soron így is lehet, lelkük rajta.
Akik egyébként igazán panaszkodhatnának, azok azok a csapatok, akik korábban szintén hasonlóan lettek kitiltva egy-egy versenyről vagy hétvégéről, mint mondjuk a csehek Rukán (ott Filip Sakalanak bizonyítottan fals pozitív tesztje volt), vagy például a svájciak, akik az edzői stábban történt covidos esetek miatt zártak ki a sírepülő vébéről. Ilyen szemüvegen keresztül nézve azért nem biztos, hogy jó üzenet avagy működésmód az, hogy ha sok pénzről van szó (négysánc), a nézettség szempontjából fontos vagy (lengyelek), és elég hangosan hisztizel, akkor a kedvedért hajlandóak vagyunk kicsit meghajlítani a szabályokat, egyébként meg így jártál. Még akkor sem, ha mi nézők történetesen a dolog nyertesei között vagyunk.
És itt kapcsolható össze a mostani, és a 2011-es eset: akkor az osztrák és német sztárokat, most a lengyeleket “nem lehetett” hagyni, hogy már a legelején elszálljanak.
Még egyébként lehet ugyanaz a vége is mint Schlierenzauer esetén, noha Kamil Stoch egyelőre “csak” a második helyen áll Karl Geiger mögött, de minden esélye megvan rá, hogy megküzdjön a harmadik arany sasért. Ha összejön, akkor az utókor számára ez a mostani történet alighanem már csak egy érdekes epizód lesz.
Síparadicsom Blog 
“Lengyelek nélkül nincs buli? – oberstdorfi jegyzetek a rajtlista másik oldalára” bejegyzéshez egy hozzászólás