Az aktuális Világkupa-idény elején évről évre áttekintjük azon sízők listáját, akik az előző szezon folyamán, vagy a felkészülési időszakban bejelentették visszavonulásukat. A névsorban találunk olimpiai bajnokokat, világbajnoki érmeseket, összetett bajnokot, szakági győzteseket, többszörös Világkupa-futamgyőztest. S persze olyat is, aki nem tudta megvalósítani céljait.
Anna Veith
Salzburg szülöttje, leánykori nevén Anna Fenninger júniusban fogja betölteni 31. életévét. A középiskolai évei végén Marcel Hirscher osztálytársa volt az egyik neves síiskolában. Diákként osztrák bajnokságot nyert, majd két, gyermek vb-ként kezelt megmérettetésen, a Whistler Cupon, majd a Trofeo Topolinón is sikerült győzedelmeskednie.
2004-től indult FIS- versenyeken, ugyanezen télen két bronzérmet szerzett az Európai Ifjúsági Fesztiválon (EYOF), s ugyanezen korcsoportban osztrák bajnokságig vitte. A következő két szezonban megnyerte az Európa Kupa összetettjét: 25 dobogó, 14 futamgyőzelem, három szakági siker voltak további mutatói. Emellett négyszeres junior-világbajnokká lett ezekben az években, emellé három további érmet is begyűjtött.
Ugyancsak 2006-ban debütált a Világkupában. Első pontjára nem kellett sokáig várni, a 2007 januári Cortinán megrendezett óriáson zárt előkelő helyen.
A 2010-es évek meghatározó sízője volt. Az óriás-műlesiklás volt a legeredményesebb szakága, 15 VK-győzelméről tizenegyet ebben szerzett. Emellett háromszor Szuper-G-ben, egyszer pedig szuper-kombinációban állhatott fel a dobogó tetejére. Karrierje csúcsa a 2013/2014-es és az azt követő szezon volt: mindkétszer megnyerte az Összetettet, emellett óriásban is elhódította a kis kristálygömböt. (Utóbbi télen kombinációban is élen végzett.) Szuper-G-ben és lesiklásban mindkét kiírásban a második helyet szerezte meg.
Junior-korában sem kerülték el a sérülések, de karrierjébe az első szöget a 2015 októberi keresztszalag-szakadása ütötte be. Egy év rehabilitáció után visszatért, de krónikus íngyulladása miatt korán abba kellett hagynia a szezont. Még sérülése előtte összekülönbözött az Osztrák Sí Szövetséggel, a finanszírozási hiba kis híján kenyértöréshez, illetve Fenninger visszavonulásához vezetett.
2017-ben tért vissza úgy igazán, decemberben győzött Val d’Isére-ben. Kevesen gondolták volna ekkor, hogy ez lesz az utolsó. A csúcs elérésére a következő idény volt belőve, de a sima TOP-10-helyezéseken túl nem akartak jönni az eredmények. Tavaly januárban pedig jött egy újabb sérülés, edzésen újra elszakította szalagjait. A mögöttünk hagyott idényben összesen 11 versenyen indult, egy hetedik hely volt legjobbja.
Ami a világversenyeket illeti, méltán került fel az osztrák sítörténelem aranylapjaira. A 2011-es garmischi vb-n kombinációban győzött, csapatban pedig ezüstérmet szerzett. Két év múlva Schladmingban kellemetlen meglepetésre csak egy bronzérem jutott neki óriásban. 2015, s Vail meghozta számára a dicsőséget: Szuper-G-ben és óriás-műlesiklásban vb-címig vitte, lesiklásban pedig ezüstérmet akasztottak a nyakába.
Megjárt három olimpiát. Vancouverben még nem tőle várták az eredményeket az osztrákok, nem is igazán tudott kitörni a viszonylagos ismeretlenségből. Egy ciklussal odébb, Szocsiban már tiszteletére hangzott el az osztrák himnusz. Szuper-G-ben aratott diadalt, óriásban pedig egy páratlanul izgalmas versenyen századokkal maradt alul Tina Mazével szemben. Pjongcsang volt a nagy visszatérés helyszíne. Emlékezetes módon bukta el a már megnyertnek hitt aranyérmet Szuper-G-ben.
Veithet három alkalommal választották meg adott év legjobb osztrák sportolójának, kétszer övé lett a Skieur d’Or, 2015-ben pedig a Laureus-díj. Karrierje során sokat jótékonykodott, különösen szívén viselte a környezetvédelmet, azon belül is a kihaló félben lévő gepárdok védelmét.
Tegnapi nyilatkozata szerint nem volt nehéz meghoznia mostani döntését, hiszen álmai jelenleg már nem a sízéshez fűződnek. A családalapítás elsőbbséget élvez. Hirscher után néhány hónappal tehát másik klasszisát is elvesztette az osztrák válogatott.
Viktoria Rebensburg
Lehetett hallani pusmogásokat azzal kapcsolatban, hogy a hazai lejtőjén februárban elszenvedett térdsérülése után nem lesz számára visszaút a versenysíelés világába, ezzel együtt sokakat meglepett Rebensburg szeptember 1-jei nyilatkozata.
Viktoria tehetségére hamar felfigyeltek a német szövetségnél, már 14 éves korától a C-keret kötelékében készülhetett a nemzetközi megmérettetésekre. Három évre rá német bajnokságot nyert Szuper-G-ben, majd bemutatkozott a Világkupában, amit hetekkel később pontszerzéssel hálált meg. Hetedik helyen végzett legerősebb és legkedveltebb számában, az óriás-műlesiklásban. Akkor volt 17 esztendős.
Megfordult négy junior-világbajnokságon, ezalatt három aranyérmet (2x Szuper-G, 1x óriás), és egy-egy ezüstöt (óriás) és bronzot (lesiklás) gyűjtött össze. Különösen a 2009-es utánpótlásversenyen hívta fel magára a figyelmet, amit szülővárosának (Kreuth) tőszomszédságában, Garmisch-Partenkirchenben rendeztek meg. A bajor lány kiváló mezőnyökben bizonyult verhetetlennek, egyebek mellett Fenninger, Brignone és Weirather is a vert sereget ékesítette.
Még ezt megelőzően, a 2006/2007-es telet az Európa Kupában húzta végig, két győzelem, négy dobogó és egy összetett 10. helyre futotta erejéig. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ekkortájt gyakorta számításba vették a Világkupába, sőt szapora pontszerzésinek hála az év végi felnőtt vb-re is kvalifikált, ahol egy nagyon erős 8. hellyel berobbant az élmezőnybe. Mondanunk sem kell, messze ő volt a legfiatalabb a mezőny első traktusában.
Ekkortájt kevesen gondolták volna, hogy bár megjár még összesen hat vb-t, érmet csak a legutolsón tud szerezni. Tizennégy alkalommal végzett majdhogynem a TOP-10-ben (két 11. helyet érő lesiklását is belefoglalhatjuk, nem nagy csúsztatás), ebből öt alkalommal nagyon kevés választotta el a pódiumtól. Ahogy mentünk előre az időben, az óriás-műlesiklás mellett visszatalált a gyorsabb szakágakra, melyek egyes szakvélemények szerint jobban is álltak stílusához. A vb-k sorát Årében kezdte, ott is fejezte be, egy éve a meglepetésember Vlhovától egy hajszállal elmaradva ezüstérmet akasztottak nyakába.
Rebensburg a 2010-es évek meghatározó sízője, megkerülhetetlen tényezővé nőtte ki magát. A vancouveri olimpia óriás-műlesiklásával kezdődött, azzal a bizonyos kétnapos versennyel, amit Viktoria a hatodik helyről felzárkózva tudott megnyerni. Négy századdal verve Tina Mazét. A következő idény nyitányán életében először győzött a Világkupában. Innen már nem volt megállás, zsinórban kétszer nyerte el a kristálygömböt. Előbb egy nagyon erős Worley-t, majd az élete legerősebb szezonját síelő Vonnt gyűrte le. A 2012-2013-as évadban nem bírt az extatikus állapotban síelő Mazéval, a gyors számokban ugyanakkor kezdett előrelépegetni.
Ebben a lécváltása is szerepet játszott. Ez, és sérülései miatt két idényre szóló visszaesés következett, hogy aztán 5 évvel ezelőtt újra visszatérjen az elitbe. A Maria Riesch távoztával keletkező űrt kipótolva harmadikként zárt összetettben. Két évre rá megismételte ugyanezt. Óriásban előbb egy második hellyel jelentkezett, majd a 2017-2018-as idény végén begyűjtötte harmadik szakági trófeáját.
Az utóbbi hat esztendőben már ott volt a világ legjobb lesiklói közt. Mert bár 19 VK- sikeréből 14-et óriás-műlesiklásban aratott le, s ez az arány dobogók tekintetében (49-ből 34) is fennállt, jó napjain bármire képes volt lesiklásban is. Négyszer nyert Szuper-G-ben, egyszer lesiklásban. A sors fintora, hogy az a bizonyos siker épp Garmischhoz fűződött. Egy nappal a karrierjének végét jelentő bukás előtt.
Az ötkarikás játékokon szerzett még egy bronzérmet (Szocsi 2014, óriás), Pjongcsangban kevés választotta el ugyanettől, 4. lett. Emellett három TOP-10-helyezést szerzett még a gyors számokban.
Rebensburg távozása (pláne egy évvel Neureuther visszavonulását követően) nagy érvágás a német alpesi síelésnek, jelenleg nem látszik, ki tudná őt pótolni…
Tina Weirather
A múlt szezon végeztével – sajtókonferencia híján otthonról, Instagramon – jelentette be visszavonulását. Az utóbbi két szezonban már halványabb formát mutató liechtensteini azt mondta, karrierje során mindent elért, amit 15 éve él szeretett volna, így inkább szögre akasztja a léceket. De mik is ezek a célok, és eredmények és a történet, ami mögötte van?
Weirather igazi sícsaládba született bele: édesanyja Hanni Wenzel kora egyik legsikeresebb sízője, kétszeres összetett győztes, olimpiai, és világbajnok. Édesapja, az osztrák lesikló világbajnok, Harti Weirather. Míg a nagybáty Andreas Wenzel szintén összetett győztes. Így egyenes út vezetett a sípályákra.
Gyerekként látszott, a család tehetségéből számára is bőséggel adatott. A korosztály legkomolyabbjának számító Trofeo Topolinón, majd a Whistler Cupon is bajnok lett óriásban. Később a szám junior világbajnokságon is meghozta számára a sikert, és lesiklásban is a csúcsra ért a 2006-os, illetve 2007-es versenyeken.
A további sikerek azonban a világkupára váltással elmaradtak, ráadásul sérülései is megszaporodtak. Ugyan pontszerzései akadtak kombinációban, és néha óriásban, és szuper-G-ben is, de csak alkalmanként. Ekkor írta le, hogy hosszú távon az olimpiai és VB-érem, VK-győzelem 3 szakágban, és egy kristálygömb. Lássuk, hogy teljesültek ezek a célok:
Világkupa győzelem 3 szakágból: az áttörést Weirather számára második sérülése utáni visszatérése hozta meg, a 2011-2012-es szezonban. Rögtön Lake Louiseban dobogóra állhatott lesiklásban, amit még 2-2 dobogó követett a gyors számokból. A következő szezon újabb dobogóval, majd rögtön utána sérüléssel kezdődött. Pár hét szünet után tért vissza, de nem a korábbi eredményességgel. Így meglepetés volt, hogy a szezon végén szuper-G-ben karrierje első győzelme is még született.
2013 végén pedig néhány biztató eredmény után óriásban is megszerezte első győzelmét, ami után az összetettet is vezette karácsonykor. 2015-ben pedig megszámlálhatatlan dobogó után lesiklásban is győzni tudott. Összesen 9 győzelmet, és további 32 dobogót szerzett.
Kristálygömb: bár a Vonn-éra vége felé még összetett esélyesként is számon tartották, de sérülései, és nem épp kiegyensúlyozott teljesítménye miatt általában a szezon második felére sosem volt már érdemi esélye erre, és hektikus teljesítménye a szakági versengésből is “kizárta”.
2016-ra a szuper-G lett szép lassan a fő száma. Ebben az évben még kikapott Lara Guttól, de a következő évben szinte minden versenyen dobogóra állt, így 5 ponttal megelőzték Štuhecet a szakágiban. Rá egy évre, remek hajrával, benne két jókor jött győzelemmel, meg is védte címet.
Érmék világversenyekről: számos VK-sikere ellenére a világversenyekkel sokáig nem volt szerencséje. Schladmingban épp gyengébb szezonja közben érkezett meg, míg Vailben kétszer is nem sokkal maradt le a dobogóról. A kettő közti Szocsi olimpiájára két számban is favoritként érkezett, de a harmadik lesikló edzésen a teljes hátralévő szezonra lesérült. Végül St. Moritz hozta meg az áttörést, ahol a meglepetésgyőztes Schmidhofer mögött lett ezüstérmes, topfavoritként. Pyeongchangi olimpiára a sérülések elkerülték, így szuper-G-ben jó esélye volt még a győzelemre is. Végül emlékezetes versenyen lett bronzérmes Ester Ledecká és Anna Veith mögött, ezzel utolsó nagy célját is beteljesítve.
Nadia Fanchini
A Fanchini- lányok búcsúztatóját a fiatalabbal, s az eredményesebbel kezdjük.
Nadia 34 évesen döntött úgy, hogy lezárja sportolói életét. Nem annyira a sérülések, inkább az idő szava, no, és kisgyermeke születése hozta ki belőle ezt az elhatározást. Az előző idényt mamasága miatt hagyta ki.
2003-ban debütált a Világkupában, s bár nem zárta pont nélkül az évet, ezen a télen még zömében az EK-ban szerepelt. Háromszor állt dobogóra ott. A benne rejlő potenciálról hamar megbizonyosodhattak a szakik, háromszoros junior-világbajnokként (óriás, Szuper-G, ill. lesiklás) és szimpla ezüstérmesként (Szuper-G) mind nagyobb szerepet kapott a felnőtt válogatottban.
2006-ban kijutott az olimpiára, s nem vallott szégyent, két TOP-10-helyezéssel hálálta meg a bizalmat. A következő idényt élete első VK- dobogójával nyitotta, de egy pár héttel későbbi bukás megakasztotta a továbblépésben. Amint felépült, szívritmuszavart diagnosztizáltak nála. Az újabb kényszerszünetből még erősebben került ki. Élete szezonját síelte 2008-2009-ben. Szuper-G-ben Lindsey Vonn legnagyobb vetélytársává nőtte ki magát, lesiklásban az ötödik, összetettben a kilencedik helyen végzett. A forma a világbajnokságra is kitartott, Val d’Iséreben Vonn és Gut mögött végezve bronzérem került a nyakába.
Keresztszalag-szakadás miatt nem utazott el Vancouverbe, sőt az azt követő szezont is ki kellett hagynia. Amilyen jól sikerült a visszatérést követő első versenye, olyan nehezen tudta tartósítani ezt a jó érzetet, így szép lassan visszaváltott óriás-műlesiklásra. Öt éve egy szakági 6. helyezést is kipréselt magából. A 2013-as schladmingi világbajnokság egyik legnagyobb meglepetését ő szolgáltatta. A másikat Marion Rolland, a francia mögött ezüstérmet szerzett lesiklásban.
Nadia igazi világverseny-specialistának mondhatja magát. Szocsiban negyedik helyen végzett óriásban, még Pjongcsangban is kijutott neki egy 12. helyezés Szuper-G-ben. Megjárt hat vb-t, ezalatt a két érem mellett jutott neki egy 4. helyezés is. A tavalyi vb-n, szintén Szuper-G-ben. A várakozásokat rendre megugrotta, amikor középmezőnyben zárt, akkor is.
Ami a Világkupát illeti, két alkalommal győzött. Egyszer Szuper-G-ben (Lake Louise, 2008), egyszer pedig lesiklásban (La Thuile, 2016). Dobogós helyeinek száma 13, a következő megoszlásban: 8 DH, 4 SG, 1-1 GS és csapatverseny.
Elena Fanchini
Elena 1985-ös születésű, karrierje sok ponton párhuzamba vonható húgáéval. Bár az egyik legnagyobb gyerekversenyként ismeretes Whistler Cupon a két technikai számban győzedelmeskedett, Elena kifejezetten lesiklóként vált ismertté. 2003-ban az Európa Kupában szerepelt, s dobogóra állt.
2005 januárjában debütált a VK-ban, rögtön masszív pontszerzéssel. Nagyon ráérzett a Santa Caterina-i lejtőre, a szakmai stáb ennek megfelelően beválogatta a felnőtt vb-keretbe. A helyszín ugyanaz volt, az akkor 19 esztendős Fanchini pedig hatalmas bravúrral szolgált a nézőközönségnek. Azok után, hogy az egyik edzésen méreteset bukott, szenzációs ezüstéremmel gazdagodott lesiklásban. Csupán Janica Kostelić tudta megelőzni. Megjárt utóbb öt világbajnokságot, de hasonló eredményt már nem bírt felmutatni. Schladmingi 9. helye emelhető még ki.
Azon kevesek egyike volt Elena, akinek előbb volt világversenyes érme felnőttként, mint juniorként. A 2005-ös évad végén mindkét gyors számban ezüstéremmel gazdagodott. Lesiklásban húga, Szuper-G-ben Fischbacher múlta felül.
A pazar forma kitartott a következő idényre, Lake Louise-ban megszerezte élete első VK- győzelmét. A folytatás már kevésbé sikerült épületesre, Elenának egyetlen idényt kivéve inkább csak fellángolásai voltak. A visszaesés egyik eleme a torinói olimpiai bukás volt, ottani 29. helyét Vancouverben és Szocsiban is jócskán felülmúlta, de a TOP-10-ből mindannyiszor kiszorult.
Pályafutását sérülések szabdalták szét, lesiklásai egyre bizonytalanabbá váltak, egymást érték a kiesések. Visszalépett az EK-ba, ahol egy győzelemmel növelte önbizalmát. Az évtized közepére felépítette újra magát. A 2014-2015-ös évadban élete legjobbját nyújtotta, ötször végzett a TOP-10-ben, minek hála év végén az ötödik legjobb lesiklóként zárt. A csúcsra Cortina d’Ampezzón ért fel, ahol megszerezte második, egyben utolsó VK- sikerét. A két siker mellett további két dobogós helyezés fűződik neve mellé.
2018-ban versenyzett utoljára. Jóindulatú daganatot találtak szervezetében, majd miután kigyógyult belőle, egyik edzésen eltörte fibuláját. Azóta kevés hírt hallottunk felőle, sejthető volt, hogy a búcsú elkerülhetetlenné vált.
Nina Haver-Løseth
Igen, Mona és Lene után a harmadik Løseth-lány is búcsúzik a sípályákról.
A technikai szakágak klasszisa először 2003-ban hívta fel magára a figyelmet, amikor is győzni tudott a gyerekkategória két legnagyobb versenyén, a Trofeo Topolinón, majd a Whistler Cupon. Három évre rá bronzérmet szerzett a junior-világbajnokságon, amit ugyanennyi idő elteltével meg tudott ismételni.
2006-ban csatlakozott a Világkupa vérkeringéséhez, de eközben az Európa Kupában is építette karrierjét: négy győzelem, 11 dobogós helyezés, egy szlalomos 2. és egy óriás-műlesikló 4. hely voltak legnagyobb eredményei.
Visszatérve a VK-ra, rögtön első teljes szezonjában eljutott a TOP-10-ig, amit megismételt az Are-i világbajnokságon is, immáron a felnőttek közt.
Hat kevésbé sikeres tél után 2013-ban visszatért a neve a rajtlisták elejére, s végül meg sem állt a közvetlen elitig. A 2015-ös zágrábi versenyen állt először dobogóra, amit további hét egyéni pódium követett: négy szlalomban, 2-2 óriásban és parallelben.
Santa Caterinán (2016) ünnepelte élete első VK-sikerét, a másodikat, egyben az utolsót pedig két évre rá húzta be, a stockholmi parallelen.
Ami a világversenyeket illeti, pjongcsangi 6. helyét kell elsőként kiemelni, egyébiránt nem igazán jött ki számára a lépés sem olimpiákon, sem vb-ken.
2018-as súlyos térdsérüléséből idén tért vissza, rögtön egy 5. hellyel, bár stabilnak épp nem volt nevezhető teljesítménye, de a mögöttünk hagyott szezonban csak beállította legjobb szakági helyezését szlalomban, hatodikként zárta az évadot.
14 VK-szezonnal a háta mögött, 31 évesen zárult le Nina pályafutása.
Johanna Schnarf
A dél-tiroli sportoló 15 éves korában, vagyis 1999-ben indult élete első FIS-versenyén. Ilyen jellegű viadalokról összesen tucatnyi győzelme van.
Mivel egészen hamar felfedezték, s rendszeres résztvevője lett a Világkupának, az Európa Kupában csupán a 2005/2006-os idényben szerepelt huzamosabb ideig. Egy győzelem, öt dobogós hely és egy lesikló szakági II. hely – ez volt a statisztikája egyetlen szezon alatt.
Ugyanezen tél során szerezte meg első pontjait, sőt első TOP-10-helyezését a VK-n. Előbbit Szuper-G-ben, utóbbit kombinációban. Igen, “Hanna” a gyors számok specialistája volt mindig is, de az átlag lesiklókhoz mérten nem rezzent össze, ha szlalomban kellett vitézkedni egy-egy futam erejéig.
Pályafutása során alaposan megszenvedett térdével, három nagyon komoly sérülést szedett össze az évek alatt. Talán ennek tudható be, hogy a teljes idényt figyelembe véve kiemelkedő szezonja alig volt. Négy éve kombinációban a VII., három éve lesiklásban a VIII., tavalyelőtt Szuper-G-ben szintén a VIII. legjobbnak bizonyult.
Kétszer állt dobogóra a Világkupában. A 2010-es Crans Montana-i lesikláson egyetlen századdal kapott ki Lindsey Vonntól. Tette mindezt 32-es rajtszámmal, a javuló időjárási helyzet segítségével. Következő térdsérülése után keservesen visszatért, s élete formájába került. Utolsó pódiumát 2018-ban Cortinán szerezte meg, ismét másodikként zárt.
Megjárt két olimpiát és öt világbajnokságot. Az ötkarikás játékokon remekelt Szuper-G-ben: Vancouverben 4. helyen végzett (egyetlen tizeddel csúszott le a dobogóról), míg Pjongcsangban ötödikként zárt. Utóbbi helyszínen öt század választotta el az éremtől. Tehát Schnarf sem volt a szerencsésebbik fajta. A vb-ken kombinációban érte el legjobb eredményeit egy hatodik (2009) és egy nyolcadik (2011) hely formájában.
Kétszeres olasz bajnok.
2018 novemberi síp- és combcsonttörése után a hosszú rehabilitáció után sem jutott el odáig, hogy valaha visszatérjen a versenypályákra.
Ana Drev
A 34 esztendős szlovén 2004 óta szerepelt a Világkupában, elsősorban az óriás-műlesiklás specialistái közt foglalt helyet. Két teljes idényt hagyott ki térdsérülés miatt, az utolsó, a januári kronplatzi balesete tette be nála a kaput.
Megjárt két olimpiát, legjobb eredménye Torinóhoz kötődik, 9. helyen végzett. Szocsit sérülés miatt hagyta ki, míg Pjongcsangban kiesett a második futam során. Hét világbajnokságon szerepelt, a Sankt Moritz-i 7. hely emelkedik ki eredménylistájából.
Ami a Világkupát illeti, 15 TOP-10-helyezést tud felmutatni. Élete idénye a 2015/2016-os volt, két héten belül két dobogós helyet (2.) szerzett, előbb Flachauban, majd hazai havon, Mariborban. A szakági tabella hetedik helyét szerezte meg márciusban, ott volt a közvetlen elitben.
Két hasonlóan erős szezon (8. és 9. hely a végén) után komoly formahanyatlást mutatott teljesítménye, másfél idény alatt alig-alig szerzett pontot.
Christina Ackermann (született Chr. Geiger)
Bő egy hónappal 30. születésnapja után hozta nyilvánosságra döntését a németek műlesikló specialistája.
A bajor sportoló Oberstdorf szülöttje, vérbeli sportcsalád tagja. Édesapja tősgyökeres tagja volt a helyi hokicsapatnak, testvérei pedig sportáguk elismert képviselőjévé lettek. Karl Geiger kétszeres világbajnok síugró, Vinzenz Geiger pedig olimpiai bajnok északi összetettes.
2005 óta szerepelt különféle FIS-versenyeken. Ezalatt három győzelmet hozott össze. Ami az Európa Kupát illeti, ott tucatnyi dobogót és négy sikert mondhat magáénak, legjobb a 2008/2009-es volt, amikor összességében a II. helyen végzett. Ugyanezen a télen kezdte meg szereplését a Világkupában, az első pontszerzés rögtön összejött neki.
Ez időben még a junior korcsoportban szerepelt, 2008-ban hetedik helyen végzett a korosztályos vb-n, két évre rá aztán aranyéremmel gazdagodott. Többek közt Mona Løsethet és Sara Hectort utasította maga mögé.
Érdekesség, hogy 2010-ben még egy világverseny szerepelt programjában, méghozzá a vancouveri olimpia, ahol az előkelő 14. helyen végzett szlalomban. A következő két olimpián, és azon a négy vb-n, melyen elindul, mind-mind helyezetlenül zárt, vagyis kiesett. A tavalyi vb-n csapatversenyben épp csak leszorult a dobogóról.
Az újdonsült junior-világbajnoknő karrierje második legmagasabb pontszámával zárta az idényt. A következő tél remekül kezdődött, a semmeringi ünnepi versenyen dobogóra állhatott. Ekkor kevesen hitték volna, hogy többször már nem végez pódiumon szlalomban. Márpedig így történt, hat TOP-5 és huszonhárom TOP-10-helyezés mellett inkább a középmezőny közepe jutott neki osztályrészül. 2014-től volt egy nagyságrendileg 3 éves időszaka, amikor még véletlenül sem tudott tízbe keveredni.
A csúcson a 2018/2019-es idényben volt: négyszer zárt tízben (Zágráb 5., Flachau 6.), s közel háromszáz pontjával a szezon VIII. legjobb szlalomosának bizonyult. Ebben közrejátszott a stockholmi parallel is, ahol döntőig vitte, s csak Shiffrin tudta őt megverni. Utolsó versenyszezonja sem sikerült rosszra, Killingtonban épp csak lecsúszott a dobogóról, a IX. helyezés után pedig nem érhette szemrehányás.
A “nyuszis magazinban” való szerepvállalása még népszerűbbé tette pár éve. Március idusán jelentette be döntését, állítása szerint sem testileg, sem fejben nincs benne már több.
Veronique Hronek
29 évesen döntött a visszavonulás mellett a bajor sportoló. Kezdetben óriás-műlesiklásban hívta fel magára a figyelmet, szakági második helyig vitte (két győzelemmel) az Európa Kupában, a 2011-es junior-világbajnokságon negyedik helyig jutott. EK- összetettbeli bronzérmének hála felvitték a Világkupába, s rögtön elkezdte a pontgyűjtést. Dobogóra nem sikerült állnia, összesen négy TOP-10-helyezést tud felmutatni. Ahogy haladtunk előre az időben, úgy esett vissza óriásban, s lett mind meghatározóbb a gyors számokban, különösen Szuper-G-ben. A 2015-ös vb-n 11. helyen végzett e számban. Egyéniben ez volt a csúcs számára, a német csapat tagjaként ugyanakkor érmet is szerzett. A két évvel korábbi schladmingi vb-n bronzéremmel gazdagodott. A Vail-i vb csapatversenyén súlyosan megsérült, majd visszatérésekor keresztszalagját szakította azon nyomban. Az utóbbi két szezonban csak felvillanásai voltak, nagyon magas rajtszámmal néha beférkőzött a pontzónában, de bizonyára ő maga is érezte, ebben a pályafutásban ennyi volt. Hatszoros német bajnokként búcsúzott.
Maren Skjøld
Öt Világkupa-szezon után kikerült a norvég válogatott kötelékéből, ezért nem látta már értelmét a folytatásnak. A 27 esztendős oslói sportoló specialitása a szlalom volt, szinte csak abban indult. A VK-ban négy TOP-10-helyezés fűződik nevéhez, négy éve pedig Európa Kupát nyert műlesiklásban. Valamint kombinációban, ezzel együtt az összetett pontversenyben sem talált legyőzőre. Pár fellángolást kivéve nem tudott megragadni a köztudatban. Legjobb szezonja a 2016-2017-es volt, akkor 12. helyen zárt a szlalomosok összevetésében. Megjárt két világbajnokságot (13. és 16. helyezés), valamint kiutazott Pjongcsangba is. Az egyéni száma nem sikerült fényesre, 22. lett csupán, a norvég csapat tagjaként viszont bronzérmet akasztottak a nyakába. Norvég bajnok, 13 FIS- verseny győztese.
Ylva Stålnacke
Kiruna szülöttje harmadik VK- idénye után hagyta abba, 28 évesen. Anno az év újonca kategóriában elismerésben részesült, de az Európa Kupán túl nem termett számára babér. Ott öt győzelmet, 17 dobogót tudott felmutatni. Kedvenc számában, óriás-műlesiklásban egyik évben vitte a szakágit. Ami a Világkupát illeti, alkalmi pontszerzőként került elő a neve, elsősorban szlalomban. A TOP-10 között egyszer sem végzett. Kijutott az előző vb-re, Årében szlalomban kiesett, óriásban pedig a 14 helyen végzett.
Michaela Dygruber
Motivációhiány miatt hagyott fel az élsporttal az osztrák szlalomos. Nem csodáljuk ezt a döntést, nővéréhez, Julia Grünwaldhoz hasonlóan sok babér nem termett a számára. Elrajtolt a Világkupában, négy alkalommal pontot szerzett, volt osztrák bajnoki bronzérmes is, de több nem volt ebben a karrierben.
A címlapon szereplő kép Viktoria Rebensburg oldaláról való. A 2015-ös maribori óriás-műlesikláson készült. Tudtunkkal ez volt az egyetlen verseny, ahol pont ők hárman végeztek dobogón.
Síparadicsom Blog 
“A visszavonulók listája (Nők)” bejegyzéshez egy hozzászólás