A világ egyik legszebb sánca, ritkán tapasztalt jó hangulattal. Jellemzően ezt írhatjuk az oslói verseny kapcsán minden évben – kivéve most. A koronavírus miatt nézők nélkül engedélyezték csak a versenyt a Holmenkollenen, ahol a hazaiak ugrói igyekeztek kárpótolni az otthon marad szurkolóikat – magabiztosan és fölényesen nyertek a németek előtt. A harmadik helyre az utolsó ugrás előtt még hárman is pályáztak, de ezek egyike sem volt Ausztria együttese.
Kisebb ködben, a 12-es beülőből indult a mai csapatverseny, ahol az első sorozat mindjárt elég mozgalmasra sikeredett. Az oroszok biztosra mentek és Klimovot nevezték egyes rajtszámmal, hogy ha lehet végig a csehek nézzék az ő hátukat és becsússzanak nyolcadikként, és ne nagyon tudják átugrani a zöld vonalat. Nem is sikerült nekik. Aztán Peiernek vagy a versenybíróknak voltak gondjai a svájci cipőjével, aki így nem harmadikként, hanem utolsóként jöhetett – akik otthon nézték a tv-ben valószínű pár percig izgulhattak, hogy akkor mi lesz. Ziga Jelar (134.5 m) viszont jelezte, hogy nem véletlenül ő szállt el a próbasorozatban a legmesszebb, most egy három méterrel meg is fejelte a másfél órával korábbi távolságot. Aztán a Raw Air éllovasa Schmid következett (128.0 m) és 0.4 ponttal átvették a vezetést. Hayböck (112.5) elrontott ugrásáról is illik szót ejteni, így Ausztria a hetedik pozícióból, majd 30 pontos hátránnyal zárta az első kört. Mint kiderült, ez meg is határozta a sorsukat.
A szél miatt a második emberek már a 13-as beülőből indulhattak, és ha lehet még szorosabb lett az eleje. Norvégia a sánccsúcstartó Johanssonnak (121.0 m) köszönhetően átvette a vezetést 236 ponttal, a 235.5 pontot Szlovénia és a 235 pontos Németország előtt. A lengyelek és a japánok holtversenyben a negyedik helyen már 14 pontos hátrányban voltak, az osztrákok meg a svájciakat megelőzték, de a 30 pontos hátrányuk nem tűnt el. Persze ha minden körben egyet javítottak volna, szép lehetett volna a vége. De nem lett.
A harmadik körben újabb beülő módosítást hajtott végre a zsűri, már a 14-es vitte fel őket, ennek ellenére a sorozatban az ötödikként induló Lanisek (121.5 m) volt az első, aki nagyobb sebességgel tudott elugrani, mint Johansson. Kamil Stoch (130.0 m) viszont nemcsak elugrott a japánoktól és fél pontra feljöttek a szlovénok nyakára. Tande (131.0 m) is kapott némi szembeszelet, meg is lovagolta, és miután Leyhe (128.5 m) hamarabb letette a léceit, így öt pontra nőtt a norvég előny. Ausztria eredményein Schlirenzauer (125.5 m) próbált korrigálni, de ehelyett már negyven pontra nőtt az osztrákok hátránya.
A negyedik emberek mentek vissza a 13-asra – ezután először az derült ki, hogy Csehország kiesik, mert az oroszok egy Klimovval jobbak voltak ma, azután pedig, hogy Peter Prevc (118.5 m) ma nem viszi a hátán a szlovén csapatot. Az első körben biztosan nem. Csak a Rádió1 győri hálózatának frekvenciáját tudta hozzátenni a csapat teljesítményéhez (103.1) ezzel pedig egészen az ötödik helyig csúszott vissza Szlovénia. Norvégia viszont növelte előnyét, mert Lindviknél (126.0 m) csak Ryoyu Kobayashi ugrott messzebb (127.0 m). Kubacki (124.0 m) kihasználta Prevc botlását így a lengyelek felléptek a dobogóra, Geiger (122.0 m) lőtávolba tartotta a németeket, hiszen 8 pont egy ilyen össze-vissza szeles versenyben nem a világvége, Kraft (123.5 m) pedig ma nem hozott extrát, így Ausztria maradt a hatodik helyen.
És bármily meglepő, de az első sorozat legponterősebb ugrását Constantin Schmid mutatta be, aki így növelte előnyét a Raw Air sorozatban, Jelar és Zyla tartotta vele leginkább a lépést.
A második sorozatban a Raw Air három éllovasának az ugrása még fontosabbá tette az ötödik kört, de legalább ekkora kérdés volt, hogy hogyan teljesít Forfang és Hayböck. Nos, mind a ketten javítottak, a norvég 131 méterével és összetett 254.9 ponttal meg is előzte Jelart (123.0 m), Zylat (124.0 m) és Schmidet (130.0 m) is mai teljesítményével.
A hatodik és hetedik körben a norvégok egyre markánsabb előnyt építettek ki, Johansson (131 m) és Tande (133 m) teljesítményével egyedül Stoch (133 m) tudott versenyezni. Lanisek és a két japán, Junishiro Kobayasi és Yukija Sato 7-8 méteres javulása azt jelentette, hogy ellensúlyozni tudták a lengyel olimpiai bajnok remeklését, persze ehhez az is kellett, hogy ahogy idén szinte mindig most is lukas legyen barátaink csapata, csak most nem Wolny, most Kot lógott ki lefelé. Az utolsó ugrások előtt Németország 25 pontos hátárnyból szinte már tét nélkül várta a finist, mögötte azonban 5 ponton belül voltak hárman is.
Ausztria eredményén még egy relatív jól teljesítő Stefan Kraft (134.0 m) sem sokat tudott lendíteni, ami viszont ezután jött, arra kevesen gondoltak. Az első körben is jól teljesítő Ryoyu Kobayashi (130.0 m) jelentkezett be elsőként a bronzért, majd jött Kubacki (134.5 m) aki a nap leghosszabb ugrásával rukkolt elő. Annyira jól sikerült neki, hogy már mindenki a lengyelek nyakába akasztotta az érmet, de Peter Prevc (133.0 m) legszebb napjait idézve elképesztő ugrást húzott elő a hátsó fiókból, így maradtak a szlovének a lengyelek és a japánok előtt.
A németektől Geiger (126.5 m) leginkább azért fogta a fejét, mert több, mint 10 pontot ajándékozott a Raw Air összetettben riválisainak, Marius Lindvik (132.0 m) pedig nemcsak bebiztosította a végső győzelmet, hanem feljött az egyéni összetettben a német Schmid nyakára. Igen, igen, merthogy még mindig Constantin barátunk vezet, de hát még annyira az elején vagyunk, hogy a végére bárki odaérhet.
Folytatás holnap az egyéni versenyen, ma Forfang (254.9), Stoch (254.7) Lindvik (524.3) Schmid (252.7) R. Kobayashi (251.9) Jelar (251.7) és Kratf (251.1) tudott a legtöbbet hozzá tenni a csapat teljesítményéhez. Elnézve a pontjaikat, izgalmas vasárnap elé nézünk!
A Raw Air állása három ugrás után
Síparadicsom Blog 