A hölgyek mellett a férfiak is beszálltak a karácsony előtti őrült rohamba – nem, nem plázázásról írunk, hanem változatlanul alpesi síről. Saalbach-Hinterglemmben a férfi Világkupa mezőnye gyűlt össze, elsőként óriás-műlesiklásban mérték össze erejüket. Meglepő módon valódi verseny alakult ki, köszönhetően Hirscher váratlan mélyrepülésének, ennél csak az meglepőbb, hogy szlovén siker született. Žan Kranjec mögött a svájciak új reménysége, Loïc Meillard végzett, Mathieu Faivre fért még fel a dobogóra. Az első futam után vezető Olsson-Feller duó egyaránt kiesett.
A férfi alpesi sízők mezőnye Dél-Tirolból kicsit északabbra vándorolt, hogy a Kitzbüheli-Alpokban, Saalbach-Hinterglemm síterepén a technikai szakágak képviselői gyűjthessenek maguknak karácsonyi előajándékokat. Látszólag kiváló körülmények fogadták a sízőket – mint kiderült, a ragyogó napsütés egyáltalán nem tett jót a magasabb rajtszámmal indulóknak.
Matts Olsson nyithatta a mai versenyt, a svéd srác szemre is igen rámenősnek tűnő síeléssel adta meg az alapidőt – és adta fel a teljesíthetetlen leckét a többieknek (1.). Igaz, Loïc Meillard második szektora után aligha írtuk volna ezt – a svájci már több mint fél másodperccel vezetett, viszont mintha elfáradt volna, végül 3 tizeddel kikapott (3.). Alexis Pinturault jó kezdet után elrontott egy ugratót, hatalmas fékezés után már csak a második futamért ment (10.). Manuel Feller meglepően óvatos síelést produkált, cserébe viszont precízen tartotta a nyomvonalat, csak 3 századdal maradt el Olssontól (2.). A svéd pedig kezdhetett merészet álmodni: hiába síelt szemre szépen Henrik Kristoffersen, a sorra kapta tőle a tizedeket, végül 9 tizedes hátránnyal síelt el villámgyorsan a színről (6.)… Žan Kranjec meglehetősen óvatosnak tűnt, messziről kerülgette a kapukat, a vége fél másodperces hátrány lett (4.). Marcel Hirscher utolsóként maradt a nagyágyúk közül, de aligha hitte bárki, hogy ez befolyásolhatja – rögtön két tizedes előnnyel is nyitott. A folytatás viszont nem a megszokott volt: sorra kapta a tizedeket, egyszer meg is billent, végül 0,71-es hátránnyal ért célba (5.).
Leif Kristian Nestvold-Haugen láthatóan szenvedett, épphogy befért egy-egy kapuba, a vége reménytelen hátrány lett (15.). Tommy Ford menete is arra utalt, hogy az élboly már kényelembe helyezheti magát (9.), a szebb napokat látott Ted Ligety bizonytalan síelése után pedig már túl is voltunk az első 10 indulón (18.). Igaz, rögtön egy nagy név, Stefan Luitz folytatta a sort, méghozzá biztató starttal. A folytatás már nem volt ilyen veretes, az alján meg is dobták a buckák, végül másodpercen túlra csúszott (7.). Mathieu Faivre is csak egy szektoron át ment az élbollyal, aztán sorra kapta a fél másodperceket – a vége tehát majd másfél lett (8.). Manfred Mölgg már a 2 másodperces határral küzdött, végül ezen is túlcsúszott (13.). Thomas Fanara is az olasz veterán példáját követte, a pálya alját viszont jobban síelte, így meglett neki a kereken 2 másodperc (11.). Újabb francia, Victor Muffat-Jeandet zárta a top-15-öt, csak Ligetyt előzte meg (17.).
Aleksander Åmodt Kilde nyitotta a követőboly blokkját, szemre is lassabb síeléssel, ám még ezt sem tudta végigvinni. Luca de Aliprandini menetén jobban látszott a versenytempó, de ez helyenként hibákhoz vezetett (12.). Riccardo Tonetti is igyekezett, de megszenvedett a pályával (14.), Gino Caviezeltől pedig a célba érés is váratlan bravúrnak tűnt (21.). Thomas Tumler sokáig kimagaslott a környezetéből, de az aljára elfáradt (16.), Alexander Schmid pedig villámkezdés után beleveszett a pályába (19.). Philipp Schörghofer már több mint 4 másodperces hátránnyal zárta a blokkot (25.).
Ryan Cochran-Siegle hamar beleakadt egy kapuba, Erik Read viszont elfogadhatóan olvasta a pályát (20.). Filip Zubčić is látványosan szenvedett (23.), Elia Zurbriggen pedig inkább a villámgyors kiesést választotta, elmért egy ugratót. Roland Leitinger másolta a svájcit, azzal a különbséggel, hogy látványos mozdulattal átugratott egy kapu közepén, kézbe kapva a zászlót. Legalább a síakrobatika kedvelői jól szórakozhattak, ha már a verseny néhány síző után véget ért… Rasmus Windingstad legalább 4 másodpercen belül maradt (22.), csakúgy, mint Marco Odermatt – a svájci bónuszként a látványshow-hoz is csatlakozott, az utolsó métereken magával cipelt egy zászlót a célig. A gaz versenybírók taps helyett kizárással díjazták. Fritz Dopfer zárta a top-30-at, az addigi leggyengébb idővel – csak a fejét csóválta a célban (32.).
Könnyen kitalálható: ez nem az a verseny volt, ahol 30-on túlról csodát lehet tenni. Egyedül Dopfert sikerült kiszorítani, no meg a kiesők helyét betölteni. Adam Žampa (24.), Andrea Ballerin (26.), a belga Sam Maes (27.), Johannes Strolz (28.), a norvég Fabian Wilkens Solheim (29.) és a svájci Cedric Noger (30.) jutott a második futamba. 4,69 másodperces hátrány is elég volt a folytatáshoz.
————————————————————————————
A második futamot így Noger nyithatta, aki higgadtan behúzta a számára hatalmas sikert jelentő Vk-pontokat (18.). Solheim is hasonló cipőben járt, ám a fiatal norvég hamar eldobta a nagy esélyt, menthetetlenül mélyre került egy balos után. Strolz osztrákként kevésbé mehetett biztonságit, meg is látszott, 2 tizeddel átvette a vezetést (17.). A belga sí zászlóshajója, Maes már majd fél másodperccel vezetett, de az alján hatalmasakat hibázott, alig ért célba (21.). Ballerin már nem kegyelmezett az osztráknak, az alján remekelve 35 századdal átvette a vezetést (16.). Schörghofer gyors kieséssel tette még borongósabbá a hazai hangulatot, majd Žampa szenvedett egy nagyot a ritmustalan pályával (22.).
Zubčić fél másodperces előnyt adott le félpályáig, méltó zárásként épphogy befért az utolsó kapuba (20.). Windingstad már háromnegyed másodpercről indult, ám a horvát utat követve ő is hátraesett (19.). Gino Caviezel viszont kamikáze-menettel szépen tartotta másodperces előnyét, sőt, az alján másfélre növelte, hogy aztán egy hatalmas fékezés után a célra csak fél maradjon belőle (12.). A kiesők táborát gyarapította Read, majd Alexander Schmid is – kevesen zárják szívükbe ezt a pályát. Ligety rutinos, ám túlzottan biztonságinak tűnő menettel épphogy Ballerin elé tudott csak besorolni (15.). A kötelező feladatot Muffat-Jeandet sem tudta teljesíteni, 8 tized előnyt fordított nagy hátrányra, hogy aztán remek zárórésszel majdnem beérje Caviezelt (13.). Tumler sem tudott mit kezdeni az elhasználódó pályával, egy idő után mintha feladta volna, és csak a célbaérésre hajtott (23.).
A következő blokkot nyitó Nestvold-Haugen félpályáig remekül tartotta magát, végül másodperces előnye felét tudta megtartani a célig (10.). Tonetti lázas igyekezettel próbálta tartani a norvég tempóját, ám a legvégén egyre nagyobb késéseinek kicsúszás lett a vége. Mölgg lassacskán már nemcsak keresztneve miatt tűnik a mezőny mammutjának – bizony, az olasz veterán tempója másodjára is lassúcskának tűnt, így hiába jött egész jó íveken (11.). De Aliprandini gyorsan helyrerántotta az olaszok hangulatát, magabiztos ívekkel már másodperccel is vezetett, igaz, ebből csak 4 tized maradt meg a célig (9.). Igaz, Fanara rögtön elrontotta az örmüket, minden szektorban tartotta az olasz tempóját, sőt, a legvégét is jól összerakta – 76 század előny lett a vége. Pinturault másodjára őrült önmagát idézte, végig szorongatta Fanarát, viszont egy tizeddel mögé szorult (5.). A haugeni szakállat növesztő Tommy Ford nem tudta tartani a gallok tempóját, a középmezőnybe esett vissza (14.).
Az utolsó blokkot Faivre nyitotta, a reklámszünet pedig jó ómennek tűnt az olvadozó hóban. A francia ki is használta, honfitársait is felülmúlva kezdett, és a be-becsúszó hibák ellenére 2 tizedet megőrzött előnyéből (3.). Luitz jóval megfontoltabban síelt, ez végül Favire ellen hajszál híján kevésnek bizonyult (4.). Kristoffersen régi formája helyett ezúttal is a pálya addig nem használt íveit találta meg, utána hiába kapta össze magát, a századokkal sem volt szerencséje (8.). Igaz, a norvég csak tartotta a lépést Hirscherrel – az osztrákok erőembere botrányos íveket húzott, az utolsó kapuba is épphogy befért, ez még az ő tempójával sem bizonyult elégnek (6.). A mezőny így óriási esélyt kapott, és Kranjec rögtön élt is ezzel: 9 tizedes előnyét kihasználva, egy nagyobb megbillenést túlélve fél másodperccel átvette a vezetést (1.). Meillard is begyújtotta a rakétákat, fél másodperc felett is járt az előnye, de az alján belassult, és kikapott a szlovéntől (2.). Feller fél másodperces előnyével sáfárkodhatott – volna, helyette folyamatos késésekkel, majd egy leoldódó bal léccel zárta mai napját. Matts Olsson így óriási esélyt kapott, de ő sem bírta el: mindössze 3 kapu után, az első élesebb kanyarnál kicsúszott.
Žan Kranjec 26 évesen pályafutása eddigi csúcsára ért: 68. Világkupa-versenyén megszerezte első győzelmét. A dobogóra is csak egyszer fért fel korábban, majdnem kereken egy évvel ezelőtt, Alta Badián szerzett 3. helyet. Szlovén férfi síelő először nyert óriás-műlesikló Vk-versenyt, de ha általánosságban a technikai szakágakat nézzük, akkor is 2000 óta (Mitja Kunc nyert szlalomot Jongpjongban) vártak az újabb sikerre délnyugati szomszédaink. Loïc Meillard sem lehet szomorú: 22 évesen, 45 versennyel a háta mögött első pódiumának örülhet. A dobogó legrutinosabb résztvevője Mathieu Faivre: 69 verseny alatt immáron 6 alkalommal fért be a top-3-ba. Összességében tehát 6 dobogós helyet tudhatott magáénak a mostani pódium három tagja – aligha fordul elő túl gyakran az ilyesmi, főleg nem technikai szakágban.
Síparadicsom Blog 